20 évvel később, az osztálytalálkozón a tanár megkérdezte: „Nos, Péter, milyen munkát sikerült szerezned, kukás vagy takarító lettél?” – a választól mindenkinek leesett az álla!
Az iskolai évek során nem minden diák kap egyenlő bánásmódot. Sajnos sok tanár nem való a tanári pályára, és vannak olyan pedagógusok, akik inkább elnyomják, mintsem ösztönzik a diákjaikat. Péter története is egy ilyen helyzetről szól. Szegény családból származott, és édesanyja az iskolában dolgozott takarítóként. Péter gyakran segített neki munka után – padlót mosott, vizet hordott, és mindenben támogatta. Bár nem volt neki szégyen, az osztálytársak és még a tanárok is gyakran kinevették emiatt.
A legnagyobb kritikusa a biológia tanárnő, aki mindig a gazdagabb diákok felé húzott. Nem egyszer nyíltan kimondta, hogy Péterből „úgysem lesz semmi”, és hogy „az igazgató gyermeke soha nem süllyed le a takarítói szintre, és a takarító gyermeke sem emelkedik soha fel oda”. A tanárnő, aki híres volt arról, hogy sok gyerek életét megkeserítette, Pétert különösen szerette gúnyolni és lenézni.
Az osztálytalálkozó – 20 évvel később
A húszéves osztálytalálkozóra mindenki kíváncsian érkezett, és egy elegáns étteremben gyűltek össze a régi osztálytársak és néhány tanár is. A biológia tanárnő is megjelent, aki azóta sokat öregedett, de a hozzáállása egyáltalán nem változott. Sorra kérdezte, ki mit ért el az életben, de Péterre különösen kíváncsi volt.