Budapest
Related Articles
Tél végéig egy nyári konyhában húzhatja meg magát Kőbányán Száraz Sándor sakkiszta, a Budapesti Sakkszövetség egykori főtitkára, akit múlt kedden tett utcára 216 714 forint távhődíjtartozás miatt elárverezett lakásából egy végrehajtó.
Idézünk a végrehajtási jegyzőkönyvből:
AZ INGATLANBA BELÉPVE ÉS ANNAK HELYISÉGEIT ÁTVIZSGÁLVA MEGÁLLAPÍTOM ITT ÉRTÉKET KÉPVISELŐ INGÓSÁG NINCS, CSAK SZEMÉT.
Száraz úr történetét megírtuk bő két éve, előtanulmányként ajánljuk mostani riportunkhoz, de a rohanósak kedvéért itt is összefoglaljuk, hogyan lesz egy zseniből jószerivel hajléktalan- írja a 24.hu
Száraz Sándor 1955-ben született, apja zuglói építkezésen dolgozott, a család a cég felvonulási épületében élt évekig, majd Kőbányára költöztek.
Sándor tízévesen látott először sakkot; „Az unokabátyám játszani akart, az volt az egyetlen célja, hogy elverjen. Amikor csak találkoztunk, sakkozni kellett vele… egy év után én diadalmaskodtam… soha többé nem játszott velem, a sakk egy időre kikerült az életemből.”
Nyolcadikban sakkszakkör indult az iskolában, Sándor rákattant; középiskolásként már versenyeket nyert, de a szülei, látva a jegyek hanyatlását, eltiltották a játéktól; sumákban találkozott az edzőjével, felnőtt levelező sakkbajnokságban játszott, mindenkit levert, kivéve egy Áts Gyula nevű sporttársat (őt megismerni tényleg át kell kattintani a régi riportra).
Érettségi után a Finommechanikai Vállalathoz került Sándor, sokat nem műszerészkedett, hamar a sakkélet (és kirándulások, vetélkedők) szervezésével bízta meg a KISZ.
A sorkatonaságot is sakkisztaként abszolválta. „Fölhívatott a politikai tiszt, hogy sakkozna velem, s ha megverem, lecsukat, ha ő ver meg, akkor is. Kihoztam döntetlenre a partit.” Sándor szárba szökkentette a laktanya sakkéletét, már az első évben feljutottak a megye egybe.
Leszerelés után visszament kulturális szervezőnek, plusz sportolókat interjúzott üzemi lapokba és sakkrovatot vitt a Nemzeti Sportban. Beindult a sakkvezetői karrier is: fővárosi kerületekben lett szövetségi titkár, 1990-ben a Budapesti Sakkszövetség irodáját vezette, 1992-ben megválasztották a Budapesti Sakkszövetség főtitkárának. Szervezte a csapatbajnokságot, írta a szakcikkeket, tanított iskolákban, Polgár apukával és Adorján nagymesterrel nemzetközi versenyeket hozott tető alá.
1998 kora tavaszának egyik reggelén még világjáró sakkdiplomata volt, estére már csak egy vérig sértett, reményvesztett, zuhanó munkanélküli: ellenlábasa az addigi szponzorpénz tízszeresét ígérte, Sándort leváltották. Szó nélkül távozott, még az átadás-átvételre se ment be. „Bosszúból hűtlen kezeléssel vádoltak meg, bilincsben vitt el a rendőr a lakásomról, kihallgattak, elengedtek, hónapokkal később ejtették az összes vádat, de addigra végem volt.”
Két év száműzetés után bizottságot menesztettek hozzá, hogy térjen vissza. „Elzavartam őket.”