47 év házasság után a férjem kijelentette, hogy válni akar, és szabad életet élni.
Amikor döbbenten megkérdeztem, hogy ezt komolyan gondolja-e, egyszerűen elvigyorodott, és azt mondta:
„Gyerünk, Niki!
Ne mondd, hogy nem számítottál erre. Mindketten tudjuk, hogy már semmi sem maradt köztünk.
Nem akarom a hátralévő éveimet duzzogásra pazarolni. Élni akarok, szabad akarok lenni, és talán még találok is valakit…
Valakit, aki gyönyörű, és aki nem olyan, mint te – egy döglött kecske. IGEN, ELVÁLOK TŐLED.”
És ha ez még nem lett volna elég, önelégülten közölte velem, hogy lefoglalt egy utat Mexikóba, amelyet teljes egészében a közös számlánkról finanszírozott.
A válás nem volt meglepetés
Már egy ideje tudtam, hogy egy fiatalabb nővel csal, de ragaszkodtam az ismerősséghez – még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy szemet hunytam a hűtlensége felett.
De ez az utolsó cselekedete – hogy elhagyta a megtakarításainkkal, és még meg is alázott – olyan dühöt váltott ki bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezik bennem.
Így kidolgoztam egy bosszútervet.
És hamarosan Gábor kopogtatott az ajtómon, könyörögve, hogy hadd jöhessen vissza…
A feleség, aki kemény leckét adott a hűtlen férjének
„Válás? Gábor, mondd, hogy nem gondolod komolyan! És mit mondtál?
Azt akarod, hogy tisztességesen osszuk el a vagyont?” – csattant fel Niki, miközben döbbenten hallgatta, hogy a férje bejelenti, hogy belefáradt a „monoton” életbe, és szabad emberként akar élni.
Gábor elvigyorodott.
„Ó, Niki!
Ne mondd, hogy nem láttad ezt előre.
Gyerünk, mindketten tudjuk, hogy már semmi sincs köztünk.
Nem akarom az életem hátralévő részét veled duzzogva tölteni.
Élni akarok. Szabad akarok lenni.
És találok valakit – valakit, aki gyönyörű… aki nem egy döglött kecske, mint te!
Szóval igen, elválok tőled.”
„És azt hiszed, hogy ezt olyan könnyen megúszod? Felejtsd el, Gábor!” – vágott vissza Niki.
„Szabad emberként akarsz élni, igaz? Hát képzeld, én nem fogom aláírni a válási papírokat! És nem kapsz egyetlen fillért sem, nemhogy a vagyon felét!”
„Ezt nem teheted meg, Niki!
Ha nem írod alá önként a papírokat, akkor majd rákényszerítelek!” – kiabálta Gábor.
Niki felnevetett.
„Ó, szegény Gábor! És mit fogsz tenni? Hazahozod a szeretődet?”
„Azok a fiatal nők, akikkel kikezdtél? Ők nem fognak főzni és takarítani neked, ahogy én tettem, Gábor!
Én gondoskodtam rólad 47 teljes éven át! Én neveltem fel a gyerekeinket, míg te a nappaliban aludtál munka után, söröztél és a barátaiddal lógtál.
És most azt hiszed, hogy ezt megúszod? SOHA!”