Budapest
Related Articles
Gillian Relf, egy 69 éves anya az angliai Kentből a Daily Mailnek elmondta, hogy miután több mint negyven évet szentelt az életéből annak, hogy gondoskodjon a fiáról, aki állandó gondozást és törődést igényel, úgy gondolja, jobb lett volna, ha meg sem születik.
Gillian, aki tizenkilenc évesen ment hozzá gyermekkori szerelméhez, Royhoz, húszévesen lett először anya, amikor megszületett fia, Andrew. Gillian és Relf boldog életet éltek elsőszülött fiukkal, amikor úgy döntöttek, hogy egy újabb gyermeket szeretnének, hogy teljes legyen a családjuk.
Nem sokkal az elhatározás után Gillian terhes maradt, ám néhány hónapos terhesen feltűnt neki, hogy valami nincs rendben a babával és a terhességgel. Az orvosok és a szülésznők azonban biztosították arról, hogy minden rendben van, és csak paranoiás.
„Akkoriban még nem voltak terhesvizsgálatok vagy vérvizsgálatok a rendellenességek kimutatására, és bár volt egy hatodik érzékem, nevezzük anyai megérzésnek, hogy valami baj van a babámmal, az orvosok és a szülésznők ragaszkodtak ahhoz, hogy hisztérikus vagyok, és elutasították a magzatvízvizsgálat elvégzését” – nyilatkozta Gillian.
Végül 1967 januárjában megszületett második gyermeke, Stephen.
„Néztem őt a kiságyában: kicsi, mandulavágású szemei, széles, lapos orra, és az egyetlen ránc a tenyerén. ‘Ő egy mongol, ugye?’ Ziháltam anyámnak. Ma már sokkolóan hangzik, de akkoriban így jellemeztük a Down-szindrómás embereket” – mondta az édesanya.
„Azt mondta, biztos benne, hogy nem az, és úgy tűnt, mindenki más vak volt arra, amit én olyan tisztán láttam. Egyik orvos vagy egészségügyi látogató sem említette ezt, így hét hónapig csak bambultam, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy a babám ‘normális’” – emlékezett vissza az akkori időkre Gillian.
A következő nyáron a fia, Stephen megbetegedett, és Gillian kórházba vitte. Miután megvizsgálta, egy gyermekorvos „mongol babaként” emlegette őt.