Budapest
Related Articles
66 éven át cipelte a fájdalmat a ma elhunyt Máthé Erzsi
A 95 éves korában elhunyt színésznőnek páratlan karrier jutott. Magánéletében azonban rengeteg szomorúság érte.
Hatvanöt évig állt a színpadon, 84 éves koráig játszott.
Gyakran mondogatta, a színház számára nem csupán egy hely, hanem maga a család, a férje, a gyereke… Nem csoda, hogy így érzett, hiszen a magánéletében nem adatott meg neki a harmonikus családi miliő. Szülei olyanok voltak, mint a tűz és a víz, végül húsz év után el is váltak egymástól. „A papa nagyon jó ember volt, nagyon tudott szeretni, de a mama rideg, túl kemény volt. Ilyen szeretetlenségben képtelenség élni. Engem is sokat bántott, még vert is, de erre már nem szívesen emlékszem vissza. Talán azért lettem kemény nő, még a hangom is, mert ezt hoztam otthonról. De ez persze csak látszat, így lepleztem a gyengeségemet, az esendőségemet. Megkeményítettem magam, így védekeztem. De belülről csupa szív és jóság vagyok, csak nem mertem gyakran kimutatni” – fogalmazott Máthé Erzsi korábban egy vele készült interjúban.
Máthé Erzsi családja (Fotó: Archív)
Szüleihez hasonlóan aztán ő is elvált, kétszer is. „A színiiskola elvégzése után Pécsre szerződtem, ahol Szendrő József volt a direktor. Ahogy észrevett, azonnal láttam, hogy ez kész. Értesz engem? A nők néha hülyék, és nekem imponált a direktor szerelme. Egy premier után kimentem a Nádor étterem söntésébe, ott iszogattak az emberek, amikor ott, abban az óriási zajban meghallottam a hátam mögött, hogy Szendrő, ez a gyáva, halk szavú ember odakiabál a tömegben nekem: ’Erzsike, hozzám jönne feleségül?’ Kész lettem. Voltam olyan hülye és fiatal, hogy nem gondoltam át, és igent mondtam. Hét évig éltünk együtt, aztán felpakoltam a holmimat egy lovaskocsira, és elköltöztem tőle” – mesélte egykor a WMN-nek. Máthé Erzsi nem titkolta, nem volt szerelmes a férjébe. Jó humorúnak, okosnak tartotta, de úgy látta, hitvese csak a munkának él, így nem volt alkalmas férjnek, sem családapának.
Aztán 29 éves korában rátalált a nagybetűs szerelem. Egy civil ember rabolta el a szívét. „A Jurányi utcában lakott Budán, és állapotos lettem tőle. 1956 ősze volt, amikor felfordult a világ. Ő bekísért a kórházba, majd fogta magát, és elment Amerikába.” A színésznő ott maradt egyedül a kisbabájával, és akkor még nem sejtette, hogy élete legfájdalmasabb történése hamarosan bekövetkezik. Gyermeke ugyanis egyéves sem volt, amikor agyhártyagyulladást kapott, és tragikus módon meghalt. „A pécsi temetőben van a sírja. Szokták mondani, hogy az idő gyógyítja a sebeket, de ez a seb soha nem gyógyult be, a mai napig úgy fáj, mint amikor meghalt… Ez akkora ütés, hogy halálomig kell ezzel együtt élnem” – mesélt a Bestnek szívfájdító múltjáról a színésznő.
A hatvanas években másodjára is férjhez ment Kérő László mérnökhöz. „Egy színdarabban meglátott, aztán hosszú ideig keresett, kutatott utánam, míg végül rám talált. A maga módján nagyon szeretett, azt szoktam mondani, a magam módján én is őt. Még a pályámat is feladtam érte, elmentem vele Marokkóba, Casablancába, mert ott kapott munkát.” A külföldön töltött évekre azonban már nem szívesen emlékezett. Míg férje a gyárban dolgozott, ő magányosan üldögélt az Atlanti-óceán partján, miközben franciául tanult. Egy évig bírta színház nélkül, majd hazajött, férje pedig hét évig maradt Afrikában. Aztán Kérő László is visszaköltözött Magyarországra, és egegyütt folytatták közös életüket. A halál választotta el őket egymástól.
Otthonában visszavonultan élt (Fotó: Olajos Piroska)
Máthé Erzsi 2012-ben lépett utoljára színpadra. Élete utolsó éveiben kisebb-nagyobb egészségügyi gondokkal küzdött, a nyilvánosságtól elzárkózva élt. WMN-nek adott interjújából kiderült, félt a haláltól, de nem maga miatt, sokkal inkább azért aggódott, örökségét gondozza-e majd valaki, ha ő már nincs. „Ha élne a gyerekem, ha lennének unokáim, teljesen más lenne most az életem. Akkor azt mondanám magának, jól vagyok. De rettegek, mi történik, ha már nem leszek. Három alapítványom van, a fiatalokra hagyok mindent. Ezek jó kezekben vannak még, de mi lesz, ha nem tudják majd a későbbiekben gondozni… Csak reménykedni tudok, hogy minden rendben lesz.”
