Budapest
Related Articles
85 éves vagyok, és a születésnapomon elfelejtettek a gyerekeim, de amit a szomszédom tett, attól a mai napig könnyezem! Hogyan történhetett ez meg egy szürke hétköznapon, amikor minden csak megszokottan indult?
János bácsi, a barátságos mosolyáról közismert idős férfi, egyedül élt a régi családi házban, amely idővel csendes, kihalt hellyé vált. A hajótörést szenvedett relikviák között lépett be a még mindig kényelmes nappaliba, és leült kedvenc olvasószékébe, szemben a nagy ablakokkal, amelyek régen az örömteli családi összejöveteleket bámulták. Az évek során ritkábban vette körül a családja, és ezen a reggelen, János bácsi 85. születésnapjának reggelén, a ház üressége különösen fojtogatóvá vált.
János bácsi: Köszönöm, Anna. Tudja, ez egy különleges nap a számomra.
Anna néni: Igen? Meséljen róla.
János bácsi elmondta neki, hogy ez a 85. születésnapja. Várta, hogy talán csenget valaki a bejárati ajtón, hogy élet költözzön a házba egy röpke pillanatra. De eddig senki sem jött, senki sem hívta, és nem küldött még egy kis üzenetet sem.
Anna néni: Nos, János, egy pillanat… Még ne menjen vissza a házba!
Anna eltűnt, majd hamarosan visszatért egy meglepetés csomaggal a kezében. Ahogy megnyitotta, János bácsi könnyedén megérezhette a friss sütemények illatát, ami azonnal otthonossá varázsolta a hideg reggelt.
A nap lassan telt, míg János elmerült a múlt emlékeibe. A naplemente vöröses árnyai zártak védő karukkal körül mindent, amikor csendesen, belépett Anna néni a ház ajtaján, egy különleges ajándékcsomaggal a karjaiban.
Anna néni: Tudja, János, nem hagyhattam, hogy egyedül legyen ezen a napon.