A japánok nem kiabálnak rá a gyerekre, nem büntetik meg őket. Akkor tehát mivel ösztönzik a gyerekeket, hogy jók legyenek? Részletek a cikkben.
/Azok, akik ellátogatnak a felkelő nap országába, megfigyelhetik, hogy mennyire különleges a kapcsolat van a különböző generációk között\./
A gyermekek engedelmeskednek a felnőtteknek és szeretik a nagyszüleiket.
Ennek az oka, hogy a gyerekek nevelésének hagyománya van, amelynek eredete visszamutat a távoli múltba.
Sok évszázaddal ezelőtt a japán anyák munka közben is nevelték a gyermekeiket.
Akkoriban még nem voltak óvodák, vagy olyan nagyszülők, akik otthon vigyázhattak a gyermekre ameddig a szülők hazaérnek a munkából. Ezért a kicsi mindig ott volt, ahol az anyja volt. Még akkor is, ha a mezőre mentek, az anya ilyenkor is magával vitte a gyermekét és állandóan kommunikált vele és megmondta, hogy mit szabad és mit nem szabad megtegyen. Nem volt meglepő, hogy a gyerek hamarabb elkezdett beszélni, mint járni.
MILYEN ELŐNYEI VANNAK ENNEK A MÓDSZERNEK?
A kis érzéki lények részt vesznek az élet minden tevékenységében (munka, pihenés, séta).
Jobban megismerik a világot, szellemileg sokkal könnyebben növekedni tudnak.
Hát nem csodálatos, hogy a japán nők mai napig megőrizték ezt a hagyományt? Bármilyen tevékenységről is legyen szó, az anya ott tartja a gyereket a kezében, vagy a hátán.
Tipikusan minden japán anya otthon marad, m�íg gyermeke eléri a 3 éves kort. Szégyennek számít, ha az anya nem képes időt szakítani a gyermekre és túl hamar óvodába, vagy a nagyszülőre bízza a gyermekét.
Az óvodákban is a gyermeket megtanítják emberségre tanítják őket. Különösen odafigyelnek, hogy a gyerek érzelemvilága jó irányba fejlődjön. Például nem engedik, hogy a gyerek a játékot ok nélkül a földhöz vágja és arra is megtanítják, hogyan bánjanak az idősekkel, állatokkal és növényekkel.