Lélekszakadva rohantam a buszhoz, de pont lekéstem. A sofőr pedig nem akármit mondott a fülkéből:

“Elég 5 perccel a kiírt időpont előtt elindulnom otthonról, annyira közel van a buszmegálló. Épp csak egy sarkon kell befordulni, onnan pár háznyit menni és megérkezem.

Elnéztem az időt, ezért kapkodtam a lábaim, mikor a sarkon befordultam, megláttam a szemben lévő kanyarból kibújni a busz nagy fehér fejét.

Versenyfutás, vajon ki ér hamarabb a megállóhoz? A busz nyert. Még lendületben voltam, reménykedtem, hogy a felszállók a kedvemért még hirtelen osztódni kezdenek és pont a sor végére még odaérek.

Nem így lett. Megindult a 7es a megállóból, jön szembe velem én meg tanácstalanul állok a járdán, amikor látom, hogy nem gyorsul tovább a jármű, index ott virít az arcomba, ajtó nyílik, vidám szemű, ősz szakállú sofőr bácsi üldögél a fülkében és megszólít:

Kisasszony, jegyezze meg, soha nem szabad feladni!”

Ennyi kéne csupán. Egy kis figyelem, egy kis emberség. És máris legalább két ember napja aranyozódik be. Azé, aki adja, és azé, aki kapja!

Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani!  

–hihetetlentortenetek.hu