Erdélyi József verse a régi, falusi reggelek idilljét hozza vissza. Amikor sárgarigó fütyült a fán. Azt fütyülte, hogy élni jó, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.
‘Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.