Budapest
Related Articles
Ő volt Dobó István, aki az egri várban azt mondta: a haza nem eladó! Ő volt Ónodi, a klasszis futballista, aki belőtte a tizenegyest a németeknek, s aki két félidőt töltött a pokolban. De ő volt a tizedes is, aki a többiekkel együtt megpróbálta túlélni a második világháború vérzivatarát. Száz meg száz különleges karakter, és Sinkovits Imre mindegyikben maradandót alkotott. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, szeptember 21-én lett volna 95 esztendős. A korszakos művész immár 22 éve nincs közöttünk.
Ha csak hallgattuk volna őt, akkor is azt mondjuk: micsoda orgánum, s milyen gyönyörű, ahogy beszél! De Sinkovits Imre ennél sokkal többet adott: az arca, a testbeszéde, s persze a lelke is hatott a nézőre. Mert mindig szívből játszott, még a legkisebb szerepét is hihetetlen átéléssel alakította. Amikor az apja, a híres Ilkovics étteremben kapott főpincéri állást, ő az Árpád Gimnázium diákjaként kapta meg mindazt a tanáraitól, amely valóságos útlevél volt az élethez. Később megannyi interjúban beszélt lelkesen ifjúkoráról, és az iskoláról, amelyben erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önfegyelemre, és önállóságra nevelték. Kemény ember volt, de egyenes, aki rajongásig szerette a családját, és a hazáját.
– Lehet, hogy megdöbbentő lesz, amit most mondok, de ha apám egyszer csak visszatérne a földre a mennyországból, s néhány napot eltöltene Magyarországon, azt mondaná nekem: lányom, én inkább visszamegyek. S hozzátenné, amit én is gondolok: borzasztó káosz van a világban, és sajnos a hazánkban is. Felháborít, és végtelenül elkeserít amit látok, tapasztalok magam körül. Apám mindig mondta, hogy mocskos a politika, és én nem is szeretnék ezzel foglalkozni – mondta Sinkovits Imre lánya. – Apu gyűlölte az oroszokat, mert a forradalom szinte feldolgozhatatlan emlék volt a számára, sok-sok magyar családdal együtt. Kikérné magának mindazt, ami most történik. S persze azt is, hogy a nyugdíjunk, ahogy ő mondta inkább „nyögdíj”, hogy cserben hagynak sok millió embert. Nekem hetvenháromezer forint a nyugdíjam. Ha nem olimpiai bajnok a férjem, talán éhen halok. Engem tisztességre és szerénységre neveltek a szüleim. Színészek voltak, de nem nagyságosok. Mi a testvéreimmel előre köszöntünk a vécés néninek, az utcaseprőknek, mert apu azt tanította nekünk: tiszteljük a kisembert!
Sinkovits Imre lánya, Mariann emlékezett érzelmekkel telve legendás édesapjára. Egykoron ő is Színház- és Filmművészeti Főiskolát végzett, ám jó ideje már teljesen visszavonultan él hangulatos szentendrei házukban. Nem titkolja, sokszor siratja imádott édesapját, no meg a 39 esztendősen, 2020-ban szívinfarktusban elhunyt gyönyörű lányát, Olimpiát. De ott van mellette férje, élete párja, az olimpiai bajnok birkózó, Hegedűs Csaba, aki szeptember 6-án ünnepelhette 75. születésnapját. Ők ketten, kéz a kézben sétálnak végig hol sírva, hol nevetve az élet ösvényén.
– Tisztán emlékszem arra az estére, amikor megkértem Mariann kezét. A családi nyaralóban voltunk valahol fenn a Hármashatár-hegyen. Különleges hely volt az, a szomszédban Bessenyei Ferencnek és Kállai Ferencnek is volt hétvégi háza. Álltam ott zavartan, fogtam Marcsika kezét, előttem a nemzet színésze, mellette a gyönyörű felesége, Gombos Kati színésznő, és én hebegve-habogva elmondtam a mondókámat. Imre nézett rám fürkészve, majd azon a mély, gyönyörű hangján azt mondta: na lányok, akkor ti most pakoljatok és menjetek, ez itt férfidolog, meg kell beszélnünk mindent. S elővett egy demizsont, hajnalig koccintottunk, s megváltottuk a világot. Én akkor már szinte baráti viszonyban voltam Sinkovits Imrével. Legelőször akkor találkoztunk, amikor a Mózes című darab után beszöktem hozzá ifjonti fejjel, és autogramot kértem tőle. Aztán amikor volt az a súlyos autóbalesetem, és magamhoz tértem a kómából, ott állt az ágyamnál ő és a felesége, egy szál sárga rózsával. Csodálatos ember volt, büszke vagyok rá, hogy a családjába fogadott.
A századik magyar olimpiai arany tulajdonosa, München birkózóbajnoka, Hegedűs Csaba beszélt így apósáról, a 72 éves korában elhunyt – ám halhatatlan Sinkovits Imréről.
