Zsolt most már hetek óta az utcán alszik. Vagy a bolt mellett, vagy a parkban egy padon. Mint mondja, ezért nem piszkálja senki. Igyekszik nem zavarni az embereket, és őt sem bántják. Néha még meg is kérdezik, mikor épül fel, mikor megy vissza dolgozni. De egyelőre nem tud, hisz bal lába gipszben van, mivel járni sem tud, tolószékbe kényszerült.

Spread the love

Orvosként segíteni szoktam a nőknek életük legnehezebb és legszebb pillanatában és amikor a szülőszobában vagyunk, imádkozni szoktam Istenhez, hogy áldja meg az összes édesanyát.

Leírhatatlan a fájdalom, amin átmennek, nem számítva azt a 9 hónapot, miközben türelmesen viselik a terhességet. Sok nehézségen mennek keresztül, hogy új életet hozzanak létre.Ma sírnom kellett. Zokogott a lelkem, mert elvesztettem egy nőt. Mindig arra kérem Istent, hogy ez soha ne történjen meg, de néha Istennek más tervei vannak.Miért annyira fájdalmas ennek a nőnek az esete? Férjével 14 évig küzdöttek, hogy gyermekük születhessen. Mindet kipróbáltak, beleérve a mesterséges megtermékenyítést. Az emberi tudásnak köszönhetően, a petefészek ciszták ellenére végül teherbe esett és úgy tűnt, hogy minden rendven van és éreztem, hogy Isten velünk van.