Nektek is bevillan a régi emlékkép? Amikor délután megéheztünk és gyorsan kellett valami harapnivaló, anyánk szelt egy karéj kenyeret, megkente finom házi zsírral és már útnak is eresztett, hogy folytathassuk a fontos tennivalóinkat.
Kivittük a kertbe, az udvarra, az utcára, ahol éppen a játék folyt. Ha volt idő, szórt rá pirospaprikát és lilahagyma szeleteket is. Ha hajlandóak voltunk leülni, akkor friss, kertből szedett paradicsomot, paprikát és retket is ehettünk hozzá. Még most is összefolyik a nyál a számban.