Budapest
Related Articles
Ez a történet egy 7 éves kisfiúról szól, ami bármelyik más gyerekről is szólhatna akár. Nagyon szívszorító, a világon többmillió gyerek lehetne hasonló helyzetben.
A kisfiú folytonos megalázás, és bántás hatása alatt élet éveken keresztül, melyeket aztán végül nem tudott feldolgozni.
“A nevem Ivan, 7 éves vagyok.
Szeretem anyámat, és apámat, de nagyon félek tőlük. Gyakran bántanak engem, és nem értem, hogy miért. Ma reggel felébredtem, és elmentem iskolába, ott minden rendben volt.
Jól tanulok, a tanáraim szeretnek, és dicsérnek. Szeretem az osztálytársaimat, de nincsenek barátaim, éppen ezért szünetekben általában bent ülök az osztályban.
Senki nem akar velem barátkozni, azt mondták, hogy undorító vagyok. Nevetnek rajtam, mert minden nap ugyanazt a szakadt pólót, és farmert hordom. Egy nap az iskolából hazafele menet valaki megfogott, és belenyomta az arcom a hóba, majd azt mondta:
“Senki sem szeret téged, idióta”. Rúgott belém kettőt, majd elszaladt. Sírtam, nem azért, mert hideg volt, és megrúgtak, hanem azért, mert egyetlen barátom sem volt.
Anyám mikor hazaértem kiabált velem: “Hol voltál ilyen sokáig, miért vagy vizes, és koszos? Ma nincs vacsora, menj a szobádba, és maradj ott.”