Fagyoskodva árulnak nénik az utcán, és elmész mellettük…Tavaly történt, hogy egy idős nénire lettem figyelmes, aki napok óta az egyik budapesti villamosmegállóban ácsorgott délutánonként és horgolt karácsonyfadíszeket árult, egyáltalán nem tolakodóan.
Mesélte, hogy 86 éves, próbálja eladni a díszeket (amiket hónapok óta készít), mert koldulni nem akar. Tavaszi cipőben állt ott órákig, mert csizmára sem volt pénze, ahogy sok más dologra sem. Vidékről jött be minden nap, de persze sokan észre sem vették, sőt, néha bántották is.
Pedig nem akar semmi rosszat, csak próbált megélni, ahogy tud. Értékelni kellene, hogy nem kéregetett, hanem ténylegesen alkotott valamit, és abból szeretett volna valahogy pénzt csinálni.Tudom, hogy sokan vannak hasonló helyzetben, nem ő az egyetlen.
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tudunk mindenkit megmenteni, felkarolni, és különben is, mindenkinek megvan a maga baja az életben. De néha vegyük már észre, milyen jó dolgunk van! Mert sajnos vannak, akiknek közel sincs. Miért ne segítenénk, ha nekünk semmiség, nekik pedig azt jelenti, hogy ebben a hónapban tudnak fűteni?