Tegnap történt a budaörsi tescóban, amikor megláttam egy idős nénit, aki sírt halkan a narancsok előtt. Halkan pityergett, és nyelte a könnyeit, miközben nézte a naracsokat.. Odaléptem hozzá, és illedelmesen megkérdeztem, hogy miért tetszik sírni néni?
A válaszára nem voltam felkészülve..
Azt mondta: ” Édes lányom, 93 éves vagyok, az egész életemet végig dolgoztam, és most annyira kevés a nyugdíjam, hogy már 2 éve nem tudtam megvenni a narancsot, pedig nagyon megkívántam..Annyira szép a színe, és lédúsnak tűnik, de nem engedhetem meg magamnak, mert minden forintom ki van számolva. Egy fillérem sincs feleslegesen, és még így is éhezem néha..”