Budapest
Related Articles
Fűtés sem mindig van és ha az órát sem tudják megtartani ilyen körülmények között, inkább hazaküldik a diákokat.
“Bokáig érő víz, leszakadó mennyezet és rágcsálók – Döbbenetes körülmények a fővárosi vendéglátó középiskolában, amelyben a diákok tanulnak: ellentmondás az elvárásoknak. Olvasónk kétségbeesetten fordult szerkesztőségünkhöz, névtelenséget kérve:
“Nem akarom felfedni az azonosságomat, de így tovább nem mehet. Eleinte csak kisebb beázások voltak, de az elmúlt hetekben a helyzet romlott. Falak omladoztak a víztől, osztályokban bokáig ért a víz, az álmennyezet lehullott, és kábelek áztak. Az iskolabútorok is teljesen elázva voltak” – szomorúan ábrázolja olvasónk a Gundel Károly Vendéglátó és Turisztikai Technikum mindennapjait, amelyekről képeket is küldött a lapunknak.
De ez még nem minden, elmondása szerint nem mindig van fűtés, és december elején a diákokat arra kérték, hogy egy pár napig ne menjenek be az iskolába. Majd amikor visszatértek, azt tapasztalták, hogy már patkányok is felbukkantak az épületben.
Természetesen mi is kívántuk ellenőrizni az elhangzottak valódiságát a helyszínen. Az éppen végző diákok és az iskola környékén dolgozók is egyaránt megerősítették munkatársunknak: komoly gondok vannak, és ezekből bőségesen adtak panaszt.
— Patkányt még nem láttam, de tény, hogy a plafon néhány helyen már hetek óta leszakadva van. Az órákat persze megtartják, de csak akkor, ha az adott terem nincs éppen lezárva a beázás miatt — magyarázta az egyik lány, miközben vállat vont. Egy társa hozzátette, hogy nemrég majdnem rájuk omlott a mennyezet, de szerencsére senki sem sérült meg.
Egy több éve az iskolában tanuló lány már szinte megszokta, hogy időnként nincs fűtés, és évek óta kabátban ül az órákon.
— Nem mondhatnám, hogy egyáltalán nem fűtik a termet, de alig érezni. Én hamar fázom, de már megszoktam, hogy évek óta nem csak én, hanem mások is kabátban jönnek az órákra — mondta a diák. Az iskola előtt gondterhelt arccal cigarettafüstbe burkolózó felnőtteket is megpróbáltuk megkérdezni, de azonnal elterelték a figyelmünket, utalva az iskola vezetőségére.
Az 1952 szeptembere óta, akkor még Közétkeztetési Technikum néven működő iskolában hosszú ideje küzdenek a beázással, de a jelenlegi helyzetet a hatalmas esőzések és havazások súlyosbították – mint ahogyan a hozzánk eljuttatott információk is mutatják.
A szülők érthető módon nagyon dühösek. Azt tudjuk, hogy kérésükre a gyerekeket arra kérték az iskolában, hogy ne készítsenek fényképeket a teremben uralkodó borzalmas állapotokról. Félelmükben, hogy az ilyen dokumentáció bezárathatja az iskolát, azt gondolják, hogy ilyen körülmények között tanulni nemcsak lehetetlen, de egészségtelen is.
Egy másik olvasónk megosztotta velünk aggódását: “Fiam is ebben az iskolában tanul, és sajnálatos, hogy ilyen lett egy olyan neves intézményből. Az itt tanító pedagógusok és a tanulók méltóbb környezetet érdemelnének. Biztos vagyok benne, hogy az iskola névadójának is fáj a szívét. A beázás miatt zárt szektorok, omladozó mennyezetek… stb. Remélem, hogy ennek a cikknek hatására a fenntartó intézmény visszaállítja az iskola régi fényét!”
Az elhangzottak valóságtartalmáról személyesen is meggyőződtünk a helyszínen, ahol az éppen végző diákok és az iskola előtt dolgozók is megerősítették, hogy súlyos problémák vannak. Szinte csak a panaszok záporoztak.
— Patkányt még nem láttam, de tény, hogy a plafon néhol leszakadt, már hetek óta így van. Az órákat persze megtartják, de csak akkor, ha az adott terem éppen nincs beázva—mondta egyik lány. Egy társa azt is elmesélte, hogy nemrég majdnem rájuk omlott egy részlet a leszakadó mennyezetből, de szerencsére senki sem sérült meg.
Egy hosszabb ideje az iskolában tanuló lány már szinte megszokta, hogy időnként nincs fűtés, így már évek óta kabátban ül az órákon.
— Nem mondhatnám, hogy egyáltalán nem fűtik a termet, de alig érezni a meleget. Én hamar fázom, de már hozzászoktam, hogy évek óta nemcsak én, hanem mások is kabátban jönnek az órákra — mondta a diák. Az iskola előtt aggódó felnőttekkel is próbáltunk beszélgetni, de azonnal továbbirányítottak bennünket az iskola vezetőségéhez.
Természetesen megkerestük az iskolát is számos kérdéssel, de átirányítottak minket a fenntartóhoz: 
„Az információkérő leveleket továbbítottam az iskolát fenntartó Budapesti Komplex Szakképzési Centrumhoz. Nekik van joga válaszolni ezekre a kérdésekre” —írta Kóbor Zoltán igazgató. Emellett próbálkoztunk a Klebelsberg Központtal is, érdeklődve a problémák és azok megoldása iránt, de közölték, hogy nem ők az intézmény fenntartói. Ugyancsak kerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih) is – sok szülő ugyanis már fontolgatta, hogy értesíti az illetékes hatóságot a közegészségügyi előírások betartatása miatt -, ha válasz érkezik, beszámolunk róla.
Az egyetlen elfogadható lépés a fenntartó részéről a hibák és beázások okának az azonnali kijavítása lenne. Vajon megteszik?
