Egy reggel Elena felébredt s mintha zajt hallott volna a nappaliból . Meglepetésére,látta a férjét. Ma egyáltalán nem számított rá,mert tudta,hogy messze van külföldön,ahol kamionsofőrként dolgozik. “hol vannak a cuccaid? Kérdezte Elena! “most nem hoztam őket, csak beszélgetni jöttem”
Elena megdöbbent, mert mikor utoljára elváltak egymástól,hevesen vitatkoztak s aztán napokig nem beszéltek egymással.Miről akar beszélgetni velem? Töprengett Elena.
“Azért jöttem, hogy elmondjam neked, nagyon sok értelmetlen, buta vita volt közöttünk mikor elindultam,de szeretném ha tudnád, hogy nagyon szeretlek téged.” “Az elmúlt napokban, ezerszer akartalak hívni,de a büszkeségem a makacsságom erősebb volt s nem engedte, hogy megtegyem!”
“Azt szeretném,hogy bocsáss meg nekem!” Elena azonnal megváltozott és szótlanul nyújtotta karját férje felé. Azt akarom, hogy tudd, hogy én is nagyon szeretlek és büszke vagyok rád, mindazért amit a családodért teszel nap mint nap. A férje így szólt “Te és a gyermekeink vagytok a legfontosabbak a legértékesebbek az életemben majd csendben megcsókolta Elena homlokát.” “Ne felejtsd el kérlek!” “Nem számít,mi történik,mindig mellettetek, veletek leszek.” “Most újra mennem kell, de már ezúttal nagyon hosszú lesz az út,” s ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Jó reggelt! Mrs. Elena-t keresem!