Budapest
Related Articles
A férjem, Tom, a házasságunk óta minden évben elutazik – mindig ugyanoda, állítólag a testvéreivel tölteni az időt. Tizenkét év. Tizenkét hosszú év, és engem egyszer sem hívtak meg.
Egy este, miközben vacsorát készítettem, úgy döntöttem, megkérdezem azt, amit már régóta szerettem volna. „Tom, miért nem viszel magaddal ezekre az utakra?” – kérdeztem, miközben lassan kevergettem a salátát.
Tom felnézett a telefonjából, és arcán egy pillanatnyi idegesség villant át. „Ez csak a testvéreknek szól,” válaszolta. „Te nem igazán illenél bele. Ez nem a te világod.”
„Nem az én világom?” – tettem le a kanalat, és az asztal túloldaláról figyeltem őt. „Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen ok? Vagy van valami más is, amit nem mondasz el?”