Budapest
Related Articles
Átéltem, milyen hajléktalannak lenni – Egy napom a nincstelenség árnyékában
Mindig is foglalkoztatott a hajléktalanok sorsa. Gyakran hallani, hogy „nekik könnyű, csak kiállnak és kéregetnek”. Ez az elképzelés azonban felszínes, ezért elhatároztam, hogy kiderítem, mi az igazság. Egy napra hajléktalannak „öltöztem”, és belevetettem magam Budapest utcáiba, hogy megtapasztaljam, milyen lehet a másik oldalon élni.
Előkészületek a kísérlethez
A hitelesség érdekében alaposan felkészültem. Megkértem a feleségemet, hogy segítse a „transzformációmat”. A szakállamat bozontosra igazította, sminkkel piszkos, ápolatlan hatást keltett az arcomon. Ruháimat megszaggattuk, összekoszoltuk, hogy tökéletesen belesimuljak a környezetembe. Alkatilag eleve vékony vagyok, így a megjelenésem meggyőzőre sikerült. Bár az arcomon nem látszott az italozás vagy kábítószerhasználat jele, a kinézetem elég volt ahhoz, hogy egy valódi hajléktalannak tartsanak.
Az útvonal: Oktogontól a Nyugati térig
Reggel az Oktogonnál kezdtem a „napomat”. Később elgyalogoltam a Széll Kálmán térre, majd a Lurdy Ház környékére, végül a Nyugati térre értem vissza. Ez az út egy egész napos gyaloglást jelentett. Az embereket közvetlenül szólítottam meg, de igyekeztem kerülni a gyerekeket, fiatalokat, illetve azokat az anyukákat, akik gyermekeikkel siettek valahová. A célcsoportom főként a 30–50 év közötti férfiak és nők voltak.
A találkozásaim: Négyféle ember
A nap során négy típusú emberrel találkoztam, és mindegyikük reakciója mély benyomást tett rám.