Budapest
Related Articles
A szomszéd tojásokkal dobálta meg az autómat, mert szerinte elrontottam a kilátást a halloween-i dekorációjáról
Amikor Ágnes, a két újszülött iker kimerült anyukája, tojásokkal beterített autóját találta reggel a ház előtt, először csak egy viccnek gondolta. Azonban amikor szomszédja, Tamás büszkén bevallotta, hogy ő volt az elkövető, mert az autója „elrontotta” a látványt, Ágnes úgy döntött, ideje leckét adni a szomszédnak.
Hónapok óta nem aludtam végig egy éjszakát. Az ikrek, Luca és Lili, a világ legédesebb babái, de két újszülött mellett az ember nem pihenhet. Már az is kihívás volt, hogy minden reggel fogat mossak, vagy megnézzem, megetettem-e a kutyát. Halloween környéke volt, és a környékünkön mindenki izgatottan készült az ünnepre, kivéve engem. Nekem még arra sem volt energiám, hogy a házunk elé kitegyek egy töklámpást.
És akkor ott volt Tamás.A szomszédom minden évben valóságos cirkuszt rendezett halloweenkor. A háza úgy nézett ki, mint egy horrorfilm díszlete: műcsontvázak, hatalmas töklámpások és villogó fények mindenhol. Ha valaki meglátta ezt az őrült díszítést, Tamás önelégült mosollyal fogadta a dicséreteket.
De engem? Engem nem érdekelt. Egyetlen célom volt: túlélni a napokat az ikrek mellett.
Egy reggel, miközben Lilit a bal csípőmön tartottam, és Lucát a karomban, kimentem a ház elé. Azonnal észrevettem, hogy valami nincs rendben. Az autóm tojásokkal volt beterítve. Héjak és ragacsos tojásfehérje folyt végig a szélvédőn.
– Ezt nem hiszem el! – morogtam magam elé.
Előző este az autómat Tamás háza elé parkoltam, mert közel akartam lenni a bejárathoz. Az ikrek babakocsijával lehetetlen lett volna messziről bejutni.
Először csak valami viccnek gondoltam. De amikor megláttam, hogy a tojások egészen Tamás házának verandájáig elérnek, a gyanúm bizonyossá vált.
Tamás volt az.
Felpaprikázva kopogtam az ajtaján. Talán kicsit erősebben, mint kellett volna, de már rég túlléptem azon, hogy finoman kezeljem a helyzetet.
– Igen? – nyitott ajtót Tamás, karjait összefonva.
Azonnal éreztem az arroganciát. A háza már teljes halloween-i pompában állt. Műpókhálók lógtak az ereszről, egy műboszorkány pihent a verandaszéken, és mindenhol villogó töklámpások világítottak.
– Látta, ki tojta meg az autómat? – kérdeztem egyenesen.
Tamás nem is próbált tagadni.
– Én voltam – mondta nyugodtan, mintha csak az időjárásról beszélne. – Az autód eltakarta a dekorációmat.
Döbbenten néztem rá.
– Megtojta az autómat, mert eltakarta a díszleteit? – kérdeztem felháborodottan.
– Pontosan – válaszolta, vállat vonva. – Az emberek nem tudják élvezni a munkámat, ha nem látják rendesen a házat.
– Maga komolyan gondolja ezt? – kérdeztem hitetlenkedve.
Tamás kihúzta magát, és önelégült mosollyal válaszolt:
– Én vagyok a halloween királya. Az emberek idejönnek, hogy megnézzék a dekorációmat, és nem érdekel, ha ez neked nem tetszik, Ágnes.
Nem voltam képes tovább hallgatni. Bár rettentően dühös voltam, a kimerültség elnyomta az indulataimat.