Budapest
Related Articles
Nyolc évvel ezelőtt megözvegyültem. A hatalmas ház, amiben egyedül maradtam, több volt, mint amivel elbírtam.
A fiam, Péter azzal az ötlettel állt elő, hogy adjuk el, vegyünk egy kisebb panellakást így marad egy kis megtakarításom, őt is tudom támogatni és a ház körüli gondjaim is megszűnnek.
Akkor jó ötletnek tűnt. Szerettem volna neki is segíteni és tényleg nem bírtam már egyedül ellátni egy ekkora ház mindennapos teendőit.
Az adás-vétel gyorsan lezajlott, mindent a fiam intézett.
Azt mondta, ne aggódjak, kézben tartja a dolgokat és én hittem neki.
Aztán egyik nap izgatottan mutatta a telefonját, hogy szinte fillérekért jutott egy igen ígéretes kis lakáshoz nekem.
Ahogy a képeket nézegettem, folyamatosan kezdett el leverni a víz és a sírás kerülgetett.
Egy igénytelen, lepusztult romhalmazt láttam. Egy olyan helyet, ahova soha nem akarnék beköltözni, de már nem volt választásom.
Én csalódott voltam, Péter pedig izgatott. Vett magának egy új luxusabb típusú autót, alig nézett felém az elkövetkezendő két hónapban, ami még a költözésem előtt volt, én pedig lelkileg tönkrementem.
Nem akartam elhinni, hogy ezt teszi velem.
De ha mindez nem lett volna elég, az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor elérkezett az átköltözés időpontja és beléptem az új lakásomba. Megdermedtem. A földbe gyökerezett a lábam a látványtól, ugyanis ami bent fogadott, arra még a fotók ellenére sem voltam felkészülve.
Az egész lakás teljesen más volt, mint amit mutatott.
Rá sem ismertem. Mintha a képeken nem is ez a lakás szerepelt volna.
– Tudom, nem volt túl ígéretes – tologatott bátran beljebb. – De kicsit rendbe raktam.
Kicsit? Csak ámultam és bámultam. Mindent felújított, kicserélt, az eredmény pedig gyönyörű lett!
– Mit szólsz anya? Tetszik? Szeretni fogsz itt?
– Én… – kerestem a szavakat.
– Ha valamin változtatnál, csak szólj. Még mindenre van lehetőség. Igaz, kicsit macerásabb, most, hogy beköltözöl, de…
– Nem! Nem! Péter, ez valami gyönyörű! Ez tökéletes!
És sírni kezdtem. Nem hittem el, hogy ezt értem csinálta.
Néha még annak ellenére ia legjobb dolgok történnek velünk, amikor a legrosszabbra vagyunk felkészülve.
Ezek az öröm könnyei voltak és csak meghatódva néztem, hogy még sem kellett csalódnom a fiamban.
