Budapest
Related Articles
Éva nővér, a budai „Mária Szeplőtelen Szíve” kolostor szigorú, de bölcs főnöknője mélyen beletemetkezett az adminisztrációs feladatokba, mikor halk kopogás zavarta meg a csendet.
– Ki az? – kérdezte hűvösen, anélkül hogy felnézett volna.
Az ajtó résnyire nyílt, és belépett Klára nővér, Éva jobb keze, a fegyelem élő megtestesítője.
– Elnézést, anyánk, de valami történt… – mondta, és hangja enyhe remegéssel árulkodott, hogy komoly dologról van szó. – A novícia, Katalin… beteg. Folyamatosan hány, és szédül.
Éva azonnal letette a tollat.
– Mutasd az utat – szólt határozottan, már úton is voltak a kolostor csendes folyosóin át a kis fürdőig.
Katalin a padlón térdelt a WC mellett, arca sápadt volt, homlokán verejték gyöngyözött.
– Istenem, gyermekem, mi történt? – hajolt hozzá Éva, és gondosan megigazította a lány haját.
– Nem tudom, anya… napok óta rosszul vagyok, de nem akartam zavarni.
– Hiba volt titkolni – mondta Éva, miközben Klárára pillantott. – Hozd az autókulcsot, megyünk a kórházba.
Mire a novíciát felsegítették és elindultak, Éva észrevette, hogy Katalin ruhája alatt valami nem stimmel. A lány hasa enyhén domborodott…
– Ezt… nem lehet… – suttogta maga elé.
A budapesti kórházban doktor Simon Emília, aki szintén hívő keresztény volt, fogadta őket. Amikor Katalin elmondta a tüneteket, a doktornő egy ponton megkérdezte:
– Megnézhetem a hasát?
Katalin bólintott, Éva is megerősítette.
Amint a doktornő meglátta a hasát, az arca megváltozott. Néhány vizsgálat után kijelentette:
– Anya, nincs kétség. A lány… várandós.
Éva elsápadt. – Ez… lehetetlen. Nem volt férfi a közelében.
– Katalin, volt valaha… kapcsolatod férfival? – kérdezte a doktornő.
– Soha! Isten a tanúm!
A doktornő csak bólintott, de újabb vizsgálatot rendelt el: ultrahang. Az is megerősítette a terhességet.
Hirdetés
Hazafelé Éva feszült csendben vezetett, míg végül megszólalt:
– Mondd el az igazat, Katalin! Hogy történt ez?