Budapest
Related Articles
„Egy este, elég későn, hullafáradtan hazafelé tartottam a melóból, a 4-es 6-oson. Három felnyírt hajú, ecsetfejű atlétás suttyó azzal „szórakozott”, hogy lézeres kulcstartóval világítottak a lányok szemébe. Egy idő után ez már nem volt elég nekik, és az egyik kis rohadék odament a „kiszemelt” lányhoz, a szemébe világított a lézerrel, és megkérdezte: „jössz d*gni, tündérem?”
Ezt hallva meghűlt bennem a vér! A lány ugyanezt érezhette: szegény nem szólt semmit, és a következő megállónál leszállt. Persze a suttyók csak röhögtek, fullra azt hitték, ők a legmenőbb arcok… Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos én következem. Sajnos, az ösztöneim jól működtek. Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.