„Az a fontos, hogy a zsűrin milyen cipő, milyen bugyi van, vagy épp milyen botránya volt. Tehát az egész zsűrifókuszú lett, és a legtöbb versenyben – tisztelet a kivételnek – nem tudom, ki milyen alapon foglal helyet abban a székben. Ha vállalnám, akkor maximum anyagi megfontolásból. Én még hiszem azt, hogy tudok tehetséget kutatni, de ha én egyedüli utolsó mohikán vagyok ebben, akkor én nem leszek ehhez elég. Mert az én fülemre, ha bármit mondanak, én azt nem fogom megcsinálni. Én azt fogom csinálni, amit gondolok, és ezt tudják jól a televíziók vezetői is, ezért nem hívnak meg.”