Budapest
Related Articles
A mai modern világ, valamennyi eszközével együtt igazi kihívást jelent a szülőknek a gyermeknevelésben. Nemcsak a felnőtteket érinti az információáradat – a gyermekek érzékszerveit is milliónyi inger bombázza nap mint nap, melyek hatására jelentősen átformálódik napjainkban a viselkedés, a nevelés fogalma.
A modern társadalom mindemellett a rohanásról, a szuper-elfoglalt emberekről szól, és ez is alaposan rányomja a bélyegét a családi életre. Ezek fényében, David Eberhard svéd pszichiáter megkongatja a vészharangot: egy olyan világba csöppentünk, melyben a gyermek a főnök, a szülők pedig rabszolgaként ugrálnak körülötte.
Eberhard nem kertelt, amikor megírta a „Hogyan vették át a hatalmat a gyerekek a családban” című könyvét. A sokak által nyersnek és már-már sértőnek minősített következtetéseit olyan megfigyelésekre alapozta, melyek szorosan összefüggenek a 2000-es években alakot öltő elfoglalt szülők társadalmával.
A pszichiáter úgy véli, mivel a szülők csak kevés időt töltenek együtt a gyerekeikkel, ezt úgy próbálják kompenzálni, hogy a kicsiket helyezik a család középpontjába. Ez pedig azt eredményezi, hogy átadják nekik a hatalmat, „és végül ők diktálnak” – fogalmazott Eberhard.
„A szülők kevésbé hajlandóak verbálisan fegyelmezni a gyerekeiket” – állítja a pszichiáter. Csakhogy ezzel a változással a szülők és a gyerekek egyaránt szenvednek. „[A gyerekek] döntik el, hogy mit nézzenek a tévében, mit egyenek vacsorára, hova menjen a család nyaralni. Már nem oda mennek, ahol a szülők döntenek – oda mennek, ahol a gyerekek szerint jól érzik majd magukat” – írja a szakember.
Svédországban példaértékű – legalábbis papíron a gyermeknevelési és -jogi rendszer. A kormány felkarolja azokat a családokat, akik gyermeket vállalnak, a nevelési és gondozási program is tökéletes feltételeket biztosít. A szülőknek joguk van két évnél hosszabb szabadságot kivenni, ha gyermekük születik, az apákat pedig arra ösztönzik, hogy aktív szerepet vállaljanak a család életében.