Budapest
Related Articles
Az emberiség történetében soha nem voltunk még ennyire egészségtudatosak.
Soha nem volt ennyi „superfood”, vitamin, étrend-kiegészítő, és soha nem volt ekkora tudásunk a tápanyagokról, a hormonokról, az antioxidánsokról.
És mégis: soha nem voltunk ennyire betegek.
Valami nagyon félrement.
Az utóbbi húsz–harminc évben világszerte megsokszorozódott a krónikus betegségek száma.
Cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, autoimmun folyamatok, gyulladások, pajzsmirigy-gondok, daganatok – minden társadalomban, ahol megjelent a „tudatos táplálkozás” és az étrend-kiegészítők kultusza, vele együtt jelent meg a tömeges betegeskedés is.
Nem bizonyítható, hogy az egyik okozta a másikat – de hogy együtt járnak, az kétségtelen.
A biológia nem kapszulában működik
A testünk nem úgy van megalkotva, hogy napi szinten tiszta kalciumot, magnéziumot, cinket, jódot, szelént, D-vitamint és még tucatnyi különálló anyagot kapjon – ráadásul szintetikus formában.
A természetben ezek az elemek soha nem léteznek magukban.
Mindig kötve vannak valamihez – fehérjéhez, rosthoz, enzimhez –, és az emésztés során a test dönti el, mennyit szív fel belőlük, és mikor.
Mi viszont kikerüljük ezt az önszabályozást.
Naponta zúdítjuk magunkba a „biztonságos dózisokat”, mert elhittük, hogy ettől leszünk egészségesebbek.
Csakhogy a biológia másképp működik.
Ezek az ásványi anyagok és nyomelemek nemcsak hasznosak lehetnek, hanem reaktívak is.
A testben oxidálódhatnak, és az oxidáció – bármilyen szépen hangzik is a reklámokban – nem mindig barátunk.
A fémionok (vas, réz, cink, mangán, sőt akár magnézium is) részt vehetnek oxidációs láncreakciókban, ún. Fenton-reakciókban, amelyek szabadgyököket szülnek.