Kathleen Folbigget, akit korábban négy gyermeke meggyilkolásáért ítéltek el, két és fél évvel ezelőtt mentették fel a vádak alól, miután genetikai vizsgálatok bizonyították az ártatlanságát.
Az 58 éves Folbigget korábban „Ausztrália legrosszabb sorozatgyilkosának” bélyegezték, miután négy gyermeke 1989 és 1999 között váratlanul meghalt. A nő most őszintén beszélt arról a fájdalomról, amelyet örökre érezni fog olyan anyaként, aki elveszítette a gyermekeit.
„Mindig azt fogom mondani, hogy anya vagyok” – mondta Folbigg egy podcastban. „Egyszerűen azt mondom, hogy gyermek nélküli anya vagyok. Bármennyire kegyetlenül is hangzik, ez vagyok én.
A gyermektelen anyák szerencsétlen klubjának tagja vagyok.
Továbbiak felfedezése
Zene
Hordozható hangszórók
Ez egy fájdalom, ami örökre megmarad. Soha nem fog elmúlni. Az emberek azt mondják, hogy az idő gyógyít. Én azt mondom, hogy nem hiszek ebben. Szerintem az idő tanít, de nem feltétlenül gyógyít.”
A haláleseteket kezdetben hirtelen csecsemőhalál szindrómának minősítették, azonban Kathleen volt férje, Craig később megtalálta felesége naplóját, ami gyanúba keverte a nőt. Ezekben a bejegyzésekben „veszélyes hangulatairól” és „a kontroll elvesztéséről” írt, valamint elismerte, hogy „a stressz borzalmas dolgokra késztette.”
Azt a kérdést is felvetette, hogy esetleg skizofrén lehet, és azt mondta, „megérdemelte”, hogy ne legyen negyedik gyermeke, amikor nehezen tudott újból teherbe esni.
1996-ban például a következőt írta egy naplóbejegyzésben: „Nyilvánvalóan apám lánya vagyok” – utalva ezzel profi bérgyilkos apjára, aki 1969 januárjában meggyilkolta Kathleen édesanyját.
A tárgyalások során ezeket a naplóbejegyzéseket arra használták, hogy alkalmatlan anyaként tüntessék fel az ausztrál nőt, aki azonban azt állította, hogy a naplók csupán arra szolgáltak, hogy írásban rögzítse a depresszióját.
Bár Kathleen Folbigg mindig is ártatlannak vallotta magát, az ügyészek azt állították, hogy megfojtotta mind a négy gyermekét, Calebet, Patricket, Sarah-t és Laurát, akik 19 napos és 18 hónapos koruk között hunytak el.
2003-ban 25 év börtönbüntetésre ítélték, de a történet megdöbbentő fordulatot vett, amikor az ügyészek később elfogadták, hogy a genetikai bizonyítékok arra utalnak, hogy a gyerekek egy ritka mutációban szenvedtek.
Budapest