Nyolc évtized – tele örömmel, bánattal, sikerrel, kudarccal, olykor megugorhatatlannak tűnő akadályokkal, de főleg sok-sok szeretettel. „Van mire visszatekinteni” – mondja szerényen Balázs Péter, amikor a közelmúltbeli nyolcvanegyedik születésnapja alkalmából gratuláltunk neki, és arról kérdeztük, hogyan ünnepelt.
Férfiuralom van a családban
„Nagyon kellemesen telt, az egész család összejött. Itt volt a lányom, a fiam, a menyem, a négy fiúunokám, Domi, Félix, Vilmos és Fülöp. Fiúuralom van nálunk, csak már nem én uralkodom. Sztorizgattunk. A feleségemmel olyan történeteket meséltünk nekik, amelyeket még nem hallottak, vagy legalábbis nem így, mert ugye a sztorik idővel átalakulnak…Az unokáink tágra nyílt szemekkel hallgattak minket – mondja csillogó tekintettel. A Kossuth-díjas színművész elégedetten utazgat a múltba. – Nem tudnám megmondani, mely életkor, évtized volt a legjobb. Szerencsére van választási lehetőségem, de valójában mindegyik csodálatos volt.
Amikor az ember a legszebb korban van, akkor is lehetnek gikszerek az életben. Az biztos, az én eddigi életem inkább jó volt, mint nem. Csillával rengeteg élményt szereztünk. Beléptünk a házasságunk ötvenhetedik évébe, valójában azonban hatvannégy éve szeretjük és tiszteljük egymást.” A színművész és Csilla ugyanis még a gimnázium évei alatt találtak egymásra, és komolyan vették házassági esküjüket, jóban-rosszban kitartanak a másik mellett.

Tisztelik a hagyományokat
A házaspár Budaliget egy csendes kis utcájában éli mindennapjait, ott ülték meg a színművész születésnapját, és a családi húsvéti ünnepségnek is ez a ház ad otthont. „Bárhol jártunk a világban Csillával, mindig vásároltunk festett kis tojáskákat, körülbelül száznegyven darab gyűlt eddig össze. Húsvét közeledtével örömmel vesszük elő a tojásokat rejtő dobozokat, és állítjuk fel a tojásfánkat – meséli Péter. Régen a gyermekeik, manapság az unokák kutatják lelkesen a kertben elrejtett csokis finomságokat.
Budapest