“66 éves elmúltam.. Eddig gyermekkoromat leszámolva szép életem volt. Sikeres voltam a vállalkozásaimmal és talán a fiaim nevelésében. Van egy gyönyörű feleségem akinek sosem fáj a feje. Szinte mindent elértem amit szerettem volna.
Csak azért szinte mert mint tudjuk a projekteket nem mi írjuk hanem főként a sors…
Élhettem a kádári rendszer elnyomásában azaz a kádári diktatúrában. Kemény élet volt… Ki nem élte meg az nem tudja.
Az valóban a munkaalapú társadalom eszméjére épült. Ott kellett dolgozni. Az ügyeskedők hamar börtönbe kerültek. 8 órát dolgoztunk… Keményen… Vagy sem… A bányászok keményen… Az átlag melós nem szakadt meg. 8 órát pihenhettünk is ha akartunk bár azok akik kicsit törekvőbbek voltak, maszekoltak.
Nem volt szükség rá mert az ember a havi fizujából kellemesen megtudott élni. Na és… 8 órát aludhattunk is… Mi fiatalok csak 4 et mert mindig buliztunk.. Nagy volt az elnyomás… Nagy… Abban az időben autót venni hatalmas dolog volt de ha sikerült… Még egy Trabanttal is te voltál a király.
Bőven jutott mindenre. A véreskezű diktátor mondatai ma is a fülembe csengenek: ” Elvtársak! és ez jó a melósnak?!”
Kérdezte ha valaki valami olyasmivel állt elő amihez nem értett. Épült szépült az ország. KISZ lakások épültek ahol mi kis komcsik voltunk a célközönség. Nekünk épültek. Igaz, ha te is rajta voltál a listán, illett elmenni segíteni. Tudjátok… Diktatúra .. Semmi demokrácia.
Budapest