Budapest
Related Articles
Az új kormány felállásával az egészségügyben is olyan időszak kezdődhet, amelyben már nemcsak gyors tűzoltásról, hanem átfogóbb, rendszerszintű változásokról beszélnek. Hegedűs Zsolt, a Tisza-kormány leendő egészségügyi minisztere az elmúlt hetekben több olyan irányt is kijelölt, amely közvetlenül érintheti a rendelőket, a kórházakat, az orvosokat és a betegeket. Az egyik leglátványosabb első ígérete az volt, hogy Semmelweis-napig, vagyis július 1-ig leszerelik a kórházi arcfelismerő kamerákat, és a „hibáztató” működés helyett tanuló egészségügyi kultúrát szeretne meghonosítani. Ez azonban csak a felszín, mert a magyar egészségügy gondjai nem egyetlen kamerarendszerrel, nem egyetlen várólistával és nem egyetlen rossz döntéssel kezdődtek
Új betegutak: ne a betegnek kelljen kitalálnia, hova menjen
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb baja, hogy a beteg gyakran magára marad. Fáj valamije, elmegy a háziorvoshoz, továbbküldik, időpontot kér, vár, majd sokszor ugyanazokat a vizsgálatokat újra elvégzik máshol. A köz- és a magánegészségügy között sokszor nincs valódi átjárás, vagyis ami az egyik helyen megtörtént, az a másik rendszerben nem mindig látszik.
Ezért lenne kulcskérdés a betegutak újraszervezése. A gyakori problémákra világos, előre meghatározott ellátási útvonal kellene. Más folyamatra van szükség egy mozgásszervi panasznál, másra egy daganatgyanús esetnél, másra egy szív- és érrendszeri kockázatnál. A betegnek nem azt kellene éreznie, hogy ő bolyong a rendszerben, hanem azt, hogy valaki végigvezeti rajta.
Digitális összekapcsolás: ne vesszenek el a vizsgálati eredmények
A betegutak rendezéséhez digitális összekapcsolás is kell. Ha valaki magánrendelésen készíttet laborvizsgálatot vagy képalkotó vizsgálatot, annak az eredménye ne vesszen el, amikor visszakerül az állami ellátásba. Egy jól működő rendszerben nem a betegnek kellene papírokkal, leletekkel és különböző felületekkel zsonglőrködnie.
Hegedűsék egyik fontos ígérete éppen az, hogy felülvizsgálják az állami és a magánegészségügy együttélésének szabályait, külön figyelve a várólistákra, a közfinanszírozott kapacitások védelmére és az átláthatóságra. Ez a rendelőkben nagyon is érezhető változás lehetne, mert kevesebb ismételt vizsgálatot, kevesebb elveszett információt és gyorsabb döntéseket hozhatna.
Erősebb betegvédelem: a páciens ne zsákbamacskát vegyen
A magyarok rengeteg pénzt költenek magánegészségügyre, sokszor azért, mert nem tudnak vagy nem akarnak hónapokat várni. Csakhogy a beteg gyakran nincs abban a helyzetben, hogy pontosan megítélje, milyen szolgáltatást vásárol. Nem mindig világos, mit tartalmaz az ár, milyen végzettségű szakemberhez kerül, milyen panaszkezelési lehetősége van, és mi történik, ha komplikáció lép fel.
Ezért a fogyasztóvédelem és a betegbiztonság erősítése elkerülhetetlen lenne. Minden szolgáltatónál egyértelműen elérhetővé kellene tenni az engedélyeket, az orvosi hátteret, az árakat, a vizsgálat tartalmát és a panaszkezelés útját. Ez nem azt jelentené, hogy mindenhol ugyanannyiba kerülne egy vizsgálat, hanem azt, hogy a beteg előre tudja, mire fizet.
Minősítési rendszer: ne csak reklám alapján válasszunk orvost
Ma egy beteg sokszor Google-értékelések, ismerősi ajánlások és hangzatos magánrendelői reklámok alapján dönt. Ez érthető, de nem elég biztonságos. Az egészségügyben nem ugyanaz a „jó szolgáltatás”, mint egy étteremnél vagy szállodánál. Itt számít a szakmai eredmény, a szövődmények aránya, az ellátási folyamat biztonsága, az utánkövetés és az is, hogy a szolgáltató képes-e időben továbbküldeni a beteget, ha nagyobb baj van.
Ezért lenne szükség objektív minősítési rendszerre. Egy háromszintű modell működhetne: az első szint igazolná, hogy a szolgáltató jogszerűen működik; a második a betegélményt, szervezettséget és folyamatokat mérné; a harmadik pedig már a szakmai eredményeket, kimeneti mutatókat és minőségbiztosítást vizsgálná. Így a beteg nemcsak azt látná, hol szép a váró, hanem azt is, hol működik valódi minőségbiztosítás.
Új finanszírozás: a magánpénzeket szervezettebb rendszerbe terelnék