Az elmúlt napokban rengeteg olyan hozzászólás jelent meg az interneten, amelyek nemcsak egy ember politikai nézeteit bírálták, hanem odáig mentek, hogy örömüket fejezték ki amiatt, hogy Ákos súlyos betegséggel küzd. Ezek a mondatok már régen nem a politikáról szólnak. Ezek az emberségről szólnak – vagy éppen annak hiányáról.
Lehet valakivel nem egyetérteni. Lehet vitatkozni a gondolataival, a nyilatkozataival, a döntéseivel vagy azzal az értékrenddel, amelyet képvisel. A demokrácia erről is szól. Arról azonban már nem, hogy valaki azért kívánjon rosszat egy másik embernek, mert más politikai oldalon áll.
A rák nem kérdezi meg, hogy ki kire szavazott.
A daganatos betegség nem válogat baloldali és jobboldali között. Nem nézi a vallást, a származást, a társadalmi helyzetet vagy a világnézetet. Egyetlen dolgot tesz: próbára teszi az embert, a családját és mindazokat, akik szeretik.
Éppen ezért különösen fájdalmas látni, amikor valaki képes összemosni egy politikai véleményt azzal, hogy egy ember életéért küzd. Az egyik egy közéleti vita. A másik egy emberi tragédia lehetősége. A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Ha ma valaki azért örül egy másik ember betegségének, mert nem ért egyet vele politikailag, akkor holnap ugyanilyen logika alapján bárki más is célponttá válhat. Ez egy olyan lejtő, amelynek az alján már nem politikai kultúra van, hanem a legalapvetőbb emberi együttérzés elvesztése.
Budapest