Budapest
Related Articles
Paks a leállás szélén: Kapitány István szerint évekkel ezelőtt megelőzhették volna a válságot
Történelmi mélységbe süllyedt a Duna
A Duna nem három hónap alatt apadt történelmi mélységbe, a paksi hűtőrendszert pedig nem a Tisza-kormány tervezte. Ezt érdemes leszögezni, mielőtt a Fidesz megmaradt kommunikációs gépezete végleg megpróbálja elhitetni, hogy Magyar Péter egy Forma–1-es hétvége alatt személyesen húzta ki a dugót a folyóból.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter rendkívüli tájékoztatása szerint a Duna vízállása Paksnál mínusz 121 centiméterre süllyedt. A korábbi negatív rekordot 2018-ban, mínusz 97 centiméternél mérték, a vízszint pedig tovább csökkenhet.
A paksi atomerőmű teljes leállása mintegy 2000 megawattos termeléskiesést jelenthet. Közben a Dunamenti Erőmű meghibásodása további 400 megawattot vesz ki a rendszerből. Ez éppen akkor történik, amikor a hőség következtében az esti áramfogyasztás akár húsz százalékkal is meghaladhatja a megszokott nyári értéket.
A helyzet súlyos, a leállítás azonban nem baleset, hanem előre meghatározott biztonsági intézkedés. A botrány nem az, hogy most megállítják Paksot, hanem az, hogy nyolc évvel az első történelmi mélypont után még mindig nem készült el az a rendszer, amely megakadályozhatta volna ezt.
Amikor 2018-ban mínusz 97 centiméterig apadt a Duna Paksnál, világossá vált, hogy a folyó képes kilépni abból a tartományból, amelyre évtizedekkel korábban az erőmű vízkivételi rendszerét tervezték. Egy ilyen rekord egy atomerőmű esetében nem egyszerű meteorológiai érdekesség, hanem komoly figyelmeztetés.
Legkésőbb akkor kellett volna megvizsgálni, mi történik mínusz 100, mínusz 110 vagy mínusz 120 centiméteres vízállásnál. Nem azért, mert valaki biztosan tudta, hogy 2026 nyarán pontosan ez következik be, hanem azért, mert egy stratégiai létesítményt nem a tegnapi rekordhoz, hanem a holnapi szélsőséghez kell felkészíteni.
Tízmilliárdos beruházással elkerülhető lett volna a leállás
Kapitány állítása szerint egy nagyjából tízmilliárd forintos új szivattyúteleppel elkerülhető lett volna a mostani leállás. Az átvilágításnak kell megmutatnia, pontosan mikor készült ilyen terv, ki ismerte, mennyibe került volna, és miért nem valósult meg.
A politikai kérdés azonban már most feltehető: ha a veszély évekkel ezelőtt látható volt, miért csak akkor kezdünk kapkodni, amikor a Duna már a szívócsonkok alól is elfogy?
Kapitány szerint az MVM az elmúlt években százmilliárdokat fordított hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra, miközben az erőmű alkalmazkodásához szükséges beruházás elmaradt. A miniszter azt ígérte, ezt is kivizsgálják.
A vizsgálat eredményét meg kell várni. Senkit nem lehet bizonyíték nélkül jogsértéssel vádolni, és egy rossz beruházási döntés sem automatikusan bűncselekmény. Politikailag azonban így is nehezen magyarázható a történet.
Ha valóban rendelkezésre állt egy megvalósítható műszaki megoldás, amely töredékébe került volna annak, amit az állami energiacég látványkommunikációra költött, akkor nem a természet váratlan támadásáról beszélünk. Hanem egy elhalasztott döntés következményeiről.
A folyó apadása természeti jelenség. A felkészületlenség már emberi döntés.
A paksi blokkok biztonságos működéséhez folyamatosan megfelelő mennyiségű hűtővízre van szükség. Amikor a Duna vízállása az előírt biztonsági határ alá kerül, az üzemeltetőknek nincs lehetőségük politikai vagy gazdasági szempontok alapján mérlegelni. A meghatározott eljárásokat követve kell dönteniük a termelés csökkentéséről vagy a blokkok leállításáról.
Ezért különösen fontos tisztázni, hogy az elmúlt években milyen műszaki javaslatok készültek, mely döntéshozók ismerték ezeket, és miért maradt el a szükséges fejlesztés. A válaszokból derülhet ki, hogy valóban megelőzhető lett volna-e a jelenlegi válság.
Egy atomerőműnél nincs helye barkácsmegoldásoknak