Budapest
Related Articles
Csúnyán rájuk égett a kampány: sorra omlanak össze Orbánék jóslatai
Hónapokon át plakátokkal, videókkal, politikusi nyilatkozatokkal és milliárdos állami kampánnyal riogatott a Fidesz a „Tisza-adóval”. Most ehhez képest a Magyar-kormány egyik látványos döntése az lett, hogy 27 százalékról 5 százalékra csökkenti a tűzifa áfáját.
Közben 1,2 százalékra esett az infláció, az üzemanyagárak visszaközelítettek a tavaszi szintekhez, megnyílt az út az uniós pénzek előtt, és a magyar–ukrán viszonyban is sikerült rendezni az egyik legsúlyosabb, évek óta húzódó vitát.
Orbánék kampányának apokaliptikus jóslatai egyelőre látványosan rosszul öregszenek. Van, amikor egy propagandaüzenetet nem az ellenzék cáfol meg, hanem egyszerűen eltelik néhány hónap, és megérkezik a valóság.
A „Tisza-adó” után adócsökkentés érkezett
A Fidesz a választás előtt lényegében országos politikai márkát épített a „Tisza-adó” kifejezésből. A választóknak azt sulykolták, hogy Magyar Péterék hatalomra kerülése után brutális adóemelések következnek, amelyek súlyos terheket raknak majd a családokra.
Ehhez képest Magyar Péter kormánya éppen egy 27 százalékos adót vág 5 százalékra.
A kormány korábban bejelentette: ősszel 27-ről 5 százalékra csökkenti a tűzifa áfáját. Kármán András pénzügyminiszter szerint nagyjából másfél millió magyar él olyan háztartásban, amely részben vagy teljes egészében tűzifával fűt.
A most ismertetett menetrend szerint az új kulcs szeptember 15-től lép életbe. A kedvezmény nemcsak a tűzifára, hanem a pelletre, a brikettre és a faszénre is kiterjed.
A politikai irónia nehezen lenne erősebb.
Orbánék éveken át 27 százalékos áfát szedtek a tűzifán, majd hónapokon keresztül azzal riogatták az embereket, hogy majd Magyar Péter fog adót emelni. Magyar Péter ugyanakkor már a választás előtt 5 százalékos tűzifaáfát ígért, és ez a vállalás a TISZA választási programjában is szerepelt.
Most végrehajtják.
Közben maga a „Tisza-adó” története is szétesett. A kampány egyik fontos alapjául szolgáló sajtótörténetről később kiderült, hogy nem állt meg.
Az Index májusban helyreigazítást közölt arról a dokumentumról, amelyet korábban a TISZA több száz oldalas gazdasági tervezeteként mutatott be. A helyreigazítás kimondta: a dokumentum nem a TISZA gazdasági tervezete, így abból a párt tervezett adórendszerére sem lehetett következtetni.
Addigra azonban a történet már végigjárta az országot. Jöttek a plakátok, a „Tisza-adó”, az adókalkulátor és a kormányzati kommunikáció. Még nemzeti konzultációt is építettek az állítólagos adótervekre.
A történet most már ott tart, hogy hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomozás indult a több mint 12 milliárd forintos „Tisza-adós” nemzeti konzultáció ügyében. Ez természetesen még nem jelent megállapított bűncselekményt, de a politikai kontraszt meglehetősen látványos.
A Fidesz az adóemeléssel riogatott, a TISZA pedig elkezdett adót csökkenteni.
Az infláció és az üzemanyagárak sem igazolták az összeomlást
Nem a tűzifa áfája az egyetlen terület, ahol a kampány legsötétebb jóslatai rosszul öregszenek.
A KSH pénteki adata szerint júliusban mindössze 1,2 százalékos volt az éves infláció, júniushoz képest pedig még 0,1 százalékkal csökkent is az általános árszint. Az élelmiszerek ára éves összevetésben 1,1 százalékkal, a vendéglátás nélkül számolva pedig 4,4 százalékkal mérséklődött.
Ez közel tíz éve nem látott inflációs környezet.
Természetesen nem lehet néhány hónap kormányzásának tulajdonítani egy az egyben az infláció alakulását. A forint árfolyama, a külső energiaárak, a korábbi intézkedések, a kereslet változása és a nemzetközi gazdasági folyamatok egyaránt szerepet játszanak benne.
Politikailag azonban ettől még kínos a helyzet.
A választási kampányban gazdasági összeomlást vizionáltak. Augusztusra 1,2 százalék lett az infláció.
Az üzemanyagpiacon ugyancsak egészen más kép alakult ki, mint amit a legsötétebb jóslatok sugalltak. A NAV augusztusra alkalmazható piaci elszámolóára 580 forint a 95-ös benzinnél és 592 forint a gázolajnál.
Márciusban ugyanez 564 forint, illetve 578 forint volt. Vagyis az árak ismét a tavaszi szintek közelében járnak.
Ez különösen annak fényében érdekes, hogy tavasszal a közel-keleti válság miatt jelentős energiaár-sokk érte Európát. A helyzetből kialakulhatott volna komolyabb drágulás is, ám az előre jelzett összeomlás egyelőre itt sem érkezett meg.
Az emberek természetesen nem statisztikai táblázatokban élnek. A megélhetés továbbra is sok család számára nehéz, az árak korábbi emelkedésének hatása pedig nem tűnik el egyik hónapról a másikra.