Breaking News

A 73 éves Rózsikanéni az utcára került három fia miatt, akik eladták a családiházat – Egy hónappal később egy ügyvéd közölte vele, hogy egy 360 millió forintot érő kastély tulajdonosa lett Rózsa, miután férje, Sándor meghalt, két állást vállalt, hogy felnevelje három fiát: Donátot, Dávidot és Dánielt. Ám a fiai, akiket egyedülálló anyaként nevelt fel, elárulták őt. Eladták a régi családi házat, hogy modern otthonokat vásároljanak maguknak, és az anyjukat az utcára tették. Rózsa mindössze a néhai férje régi piros autóját tartotta meg. A hátsó ülésen aludt éjszakánként, összehúzva magát, hogy elférjen a szűk helyen. – „Ó, Sándor!” – sóhajtotta gyakran az ég felé nézve. – „Örülök, hogy ezt nem kell látnod, mert összetörne a szíved. Várj rám ott, ahol vagy, hamarosan csatlakozom hozzád…” Napokból hetek lettek, és már egy hónapja élt az utcán. Rózsa nem panaszkodott, és még ebben a nehéz helyzetben is sikerült barátokat szereznie kedvessége és humorérzéke révén. De néhány héttel később egy telefonhívás mindent megváltoztatott. Egy ügyvéd közölte vele, hogy ő egy 360 millió forintot érő kastély tulajdonosa lett!

Spread the love

Egy idős anya, akit három fia miatt az utcára került, sírva fakadt, amikor az ügyvéd közölte vele, hogy egy 360 millió forintos kastélyt kapott ajándékba – Megható történet

Rózsa, aki egykor boldogan élt családja gyönyörű kastélyában, most az utcán tengődött három fia kapzsisága miatt. De egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott…

A luxusból a hajléktalanságig

Kovács-kastély, egy hat hálószobás, pazar épület, minden járókelő számára a megtestesült álomotthon volt. Az emberek megálltak a gyönyörű kovácsoltvas kapuk előtt, hogy fotókat készítsenek, miközben nem is sejtették, milyen tragédia zajlott a falakon belül.

Ez a kastély volt a szeretet otthona, amelyet Rózsa férje, Sándor építtetett negyven évvel ezelőtt, hogy ott neveljék fel négy gyermeküket: három fiút, DonátotDánielt, és Dávidot, valamint a legkisebb lányt, Debórát.

De ugyanakkor veszteség helyszíne is volt, hiszen ott halt meg Sándor hosszú betegeskedés után, szeretett felesége karjai között.

És végül a kapzsiság helyszíne lett, amikor Rózsa fiai elűzték őt, mert nem volt hajlandó eladni a családi házat.

– „Ez csak egy öreg ház. Miért kellene tovább várnunk az örökségünkre?” – mondta Donát a testvéreinek egy videóhívás során.

– „Debóra sincs itt, hogy beleszóljon. Valahol a világ másik végén próbálja megmenteni az emberiséget valami új betegségtől!” – nevetett Dávid.

– „Anyának meg? Ugyan már! Ő nem fog az utcára kerülni. Megoldja magának valahogy, mindig is okos volt.” – tette hozzá Dániel, a legidősebb testvér.

A szívtelen fiak és az utcára került anya

Rózsa, 63 éves özvegyként, mindent elveszített: a férjét, az otthonát és a fiai szeretetét. Az utcán kellett élnie, miközben három fia megosztozott a kastély eladásából befolyt 360 millió forinton. Mindhárman új, modern otthonokat vettek maguknak.

Debóra, Rózsa lánya, a pénzéből jótékony célokra költött, de távol volt a családtól – egy másik kontinensen dolgozott orvosi kutatóként, hogy új betegségekre találjon gyógymódot.

Rózsa, egy régi autó hátsó ülésén aludt, amit még a férje hagyott rá. Az utcákon bolyongva többször beszélt Sándorhoz az ég felé nézve.

– „Sándor, drágám, ez lett a vége? Örülök, hogy ezt nem kell látnod, mert összetörne a szíved. Várj rám ott, ahol most vagy, hamarosan csatlakozom hozzád.”

Egy váratlan találkozás és remény

Egy hónap telt el a hajléktalan életből. Rózsa szíve még mindig tele volt fájdalommal, de soha nem panaszkodott. Egy nap azonban egy fekete autó parkolt le előtte. Az autóból kiszálló elegáns nőre Rózsa alig ismert rá.

– „Debóra! Kislányom, ez egy álom?” – kiáltotta könnyek között, amikor a lánya átölelte.

Debóra elmesélte, hogy egy régi szomszéd értesítette őt arról, mi történt.

– „Anya, mostantól minden rendben lesz. Hazaviszlek.”

Debóra nemcsak visszavásárolta a kastélyt az anyja számára, hanem gondoskodott arról is, hogy testvérei érezzék a tetteik következményeit…

A visszavásárolt kastély és a bosszú terve

Aznap délután Debóra és Rózsa egy szállodai szobában ülve hosszasan beszélgettek. Az emlékek, a régi boldog idők és az elszenvedett fájdalom mind szóba kerültek. De Debóra hamarosan rátért a lényegre.