Budapest
Related Articles
“A FÉRFI ELTÍLTOTTA SZEGÉNY, IDŐS ÉDESANYJÁT AZ ÚJSZÜLÖTT UNOKÁJÁTÓL, MIUTÁN AZ ÓRÁKON ÁT GYALOGOLT, HOGY LÁTHASSA ŐT”
Erzsébet alig várta, hogy találkozhasson újszülött unokájával, de amikor fia, Tamás nem ment el érte, úgy döntött, hogy gyalog indul el a házához. Ez órákig tartott, mivel járókerettel közlekedett. Amikor azonban megérkezett, Tamás nem engedte be, és valami megdöbbentő dolog történt.
– Nem tudok elmenni érted, anya. Kamilla miatt még el kell intéznem néhány dolgot, és mások is jönnek. Majd megbeszélünk egy időpontot, hogy találkozz a babával – mondta Tamás a telefonban.
Erzsébet sóhajtott. Tudta, hogy a fia háza messze van, és ő már nem tud vezetni.
– Biztos vagy benne? Autóval csak egy pillanat – kérlelte Erzsébet.
– Majd máskor, anya. Most mennem kell. Szia! – mondta Tamás, és letette a telefont. Erzsébet a kanapéra rogyott, mélyet sóhajtva.
“Nem érdekel, mit hoztál! Most nem akarlak itt látni! Azonnal menj el!”
Erzsébet aggódott Tamás viselkedése miatt. Úgy tűnt, hogy a fia egyre jobban eltávolodik tőle. Ha őszinte akart lenni magával, ez már akkor elkezdődött, amikor Tamás feleségül vette Kamillát.
Kamilla egy gazdag családból származott, míg Erzsébet egyedül nevelte fel Tamást az anyja segítségével. Soha nem volt sok pénzük, de annál több szeretetük igen. Most azonban Tamás mindent megkapott. Kamilla szülei egy hatalmas házat ajándékoztak nekik, és Tamás a felső tízezer életét élte.
Erzsébet úgy érezte, hogy a fia szégyelli a származását, bár ezt Tamás soha nem mondta ki.
– Ostobaság – mondogatta magának. – Tamás csak elfoglalt. Most baba is van, és rengeteg dolguk akad. Máskor majd eljön értem.
De egy váratlan ötlete támadt. Úgy döntött, hogy gyalog indul el. Nehéz lesz, de megéri. A buszok nem jártak arra, és taxira nem volt pénze, így a gyaloglás volt az egyetlen lehetőség.
Erzsébet fogta a járókeretét, a táskáját és egy kis csomagot, amit Tamáséknak készített. Lassú volt, és bár támaszkodhatott a járókeretre, minden lépés fájdalmas volt. Újra és újra meg kellett állnia pihenni. Egy óra telt el. Kettő. Három. Négy. Végül megérkezett Tamás házához, zihálva, de boldogan.
Amikor becsengetett, kezében tartotta a különleges csomagot, hogy Tamás azonnal kibonthassa. Azonban a fia arca elborult, amikor meglátta.
– Anya? – mondta döbbenten. – Mit keresel itt?