A férjem azt mondta, hogy orvos egy kórházban, de egyetlen telefonhívás leleplezte a hazugságát

admin February 23, 2025 Home Comments Off on A férjem azt mondta, hogy orvos egy kórházban, de egyetlen telefonhívás leleplezte a hazugságát 114 Views

Spread the love

Megbíztam a férjemben. Soha nem kérdőjeleztem meg a hosszú műszakokat a kórházban, nem kételkedtem a szavaiban – egészen addig az estéig, amikor egy apró hiba mindent romba döntött, amit róla hittem.

Mindig is szerettem hallgatni, ahogy beszél. Az a szenvedély, ahogyan az orvoslásról mesélt, a hangjában a nyugodt magabiztosság – ez volt az, ami elsőként megragadott benne. Dr. Nathan Carter, a férjem nyolc éve, rengeteg életet mentett meg. És valahol az enyémet is.

Hat hónapja új kórházban dolgozott. Legalábbis ezt mondta nekem. Természetes volt – az orvosok néha munkahelyet váltanak a jobb lehetőségekért, hosszabb műszakokért, nagyobb szakmai kiteljesedésért. Én pedig hittem neki.

De a bizalom törékeny dolog. Nem veszed észre, hogy repedezik, amíg egyszer csak teljesen össze nem törik.

Egy családi vacsorán történt. A légkör meleg és otthonos volt, az anyósm főztjének illata betöltötte a házat, a poharak csilingeltek a nevetés közepette. Nathan keze nyugodtan pihent a combomon – ismerős, biztonságos gesztus.

Aztán az unokahúga, Allison megszólalt.

– Nate bácsi, reméltem, hogy összefutunk a kórházban, de sosem látlak ott! Bemehetek hozzád a kardiológiai osztályra? – kérdezte vidáman.

Nathan egy pillanatra sem ingott meg. – Sokat mozgok az osztályok között – felelte könnyedén.

– Persze! Hiszen nálatok rengeteg beteg van, ugye? – nevetett Allison.

– Igen, drágám.

– Hány szoba is van pontosan? – érdeklődött ártatlan kíváncsisággal. – Tizennyolc, igaz?

– Pontosan – bólintott Nathan.

Allison elismerően csettintett. – Nahát, tényleg rengeteget dolgozol! De akkor biztosan tudod, hogy huszonöt szoba van, nem tizennyolc.

Csend.

Nathan ujjai megrezzentek a combomon. A szoba levegője megváltozott. Megfeszült az állkapcsa, majd egy túlságosan is nyugodt korty bort vett magához. Allison észre sem vette a változást, és tovább beszélt.

– Jake dokit és Arnold dokit sokszor látom, de ők azt mondták, hogy téged alig látnak…

Nathan mosolygott, de a szeme nem mosolygott vele. – Biztosan elkerültük egymást.

Figyeltem őt. Vártam a megszokott magabiztosságot, a természetes könnyedséget, amivel mindig uralta a helyzetet. De az most nem volt ott.

Aznap éjjel alig aludtam. A gyanú csírái lassan, de biztosan beették magukat a gondolataimba.