Budapest
Related Articles
A férjem és az anyósomék elvárták, hogy anyám örökségéből álljam az újévi vacsorát – de ez mindent megváltoztatott
Amikor Anikó édesanyja elhunyt, a nő egy szerény, de fontos örökséget kapott, amely biztonságot nyújthatott volna számára. Nem gondolta volna, hogy ez a pénz konfliktus forrásává válik férje, Gábor, és anyósai, Erika és Tamás között. Az újévi vacsora viszont mindent felforgatott, és Anikó számára életreszóló döntést hozott.
A nevem Anikó, és anyám halála után egy kisebb örökséget kaptam. Nem volt annyi, hogy gyökeresen megváltoztassa az életemet, de elég volt ahhoz, hogy biztonságot nyújtson egy kis időre. A tervem az volt, hogy rendezzem a régi adósságaimat, félretegyek egy lakásra, és talán elmenjek egy nyaralásra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Gábor, a férjem, először támogatóan viszonyult ezekhez az elképzeléseimhez.
De ahogy telt az idő, Gábor egyre több utalást tett arra, hogyan kellene elköltenem a pénzt. „Talán vehetnénk egy új autót” – mondta egyszer mosolyogva. „Vagy felújíthatnánk a konyhát, nem gondolod?” Először azt hittem, csak álmodozik, hogy elterelje a gondolataimat a gyászról, de ahogy ezek a megjegyzések egyre gyakoribbak lettek, kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
Az újévi vacsora meghívás
Szilveszterkor anyósomék meghívtak minket a város egyik legdrágább éttermébe. Erika lelkesen újságolta telefonon: „Ez a hely fantasztikus, Anikó! Gyönyörű, finom az étel, és élő zene szól! Alig várom, hogy együtt ünnepeljük az új évet!” Nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy a költségekről beszélek, így beleegyeztem. Úgy gondoltam, egyetlen este miatt nem kell aggódnom.
Az étterem tényleg lenyűgöző volt: csillogó fények, kellemes zene és elképesztően finom illatok fogadtak minket. Az este jól indult. Rendeltünk koktélokat, nevettünk, és élveztük az ételeket. Gábor is lazának tűnt, ami ritka volt mostanában. Úgy éreztem, végre sikerült kicsit közelebb kerülnöm anyósomékhoz.
De ahogy múlt az este, egyre jobban nyomasztott a gondolat, hogy ez a vacsora hatalmas összegbe kerülhet. Az étlap árainak látványa összeszorította a gyomromat. Amikor a pincér végül letette a számlát az asztalra, Erika mosolyogva rám nézett. „Tudod, Anikó,” kezdte édesen, „mióta megkaptad azt az örökséget, igazán kedves gesztus lenne, ha te állnád a számlát ma este.”
A döntés pillanata
Megdermedtem. Valóban elvárják tőlem, hogy fizessek? Gábor, aki eddig csendben ült, nem tett semmit. Erika tovább mosolygott. „Gondolj rá úgy, mint arra, hogy megosztod a családdal az áldásaidat. Anyukád biztosan ezt akarta volna.”
Tamás is közbeszólt. „Ez csak egy vacsora, Anikó. A család támogatja egymást, nem igaz?” Szavaik mintha tőrként fúródtak volna a szívembe. A férjem még mindig hallgatott. Ez jobban fájt, mint bármi más.