Budapest
Related Articles
A 10. házassági évfordulónk volt, és a férjem, Carl, egy fényűző partit rendezett. „A szerelem ünnepe” – így nevezte. De miközben ott álltam, arcomra fagyott műmosollyal, a gyomrom mélyén hideg balsejtelem motoszkált…
– Mary, drágám! – vágott át a zsivajon a sógornőm, Anita éles hangja. Kecsesen odalibegett hozzám, miközben csuklóját a levegőben lengette. A férjem, Carl, által múlt hónapban ajándékozott arany karkötő gúnyosan csillogott.
– Nem csodálatos ez a parti? Carl igazán kitett magáért!
Erőltetett mosolyomat még szélesebbre húztam, érezve, hogy már-már megreped az arcomon. – Csodálatos – hazudtam összeszorított fogakkal.
Anita közelebb hajolt, lehelete drága pezsgőtől bűzlött. – Alig várom, hogy lássam, mit kaptál tőle – suttogta összeesküvőn. – Biztosan valami fantasztikus lesz, hogy túltegye ezt az aprócska csecsebecsét. – Újra megcsörgette a karkötőjét.
Mielőtt válaszolhattam volna, Carl dübörgő hangja elnémította a termet.
– Figyeljetek ide, mindenki!
A szívem a torkomban dobogott, miközben felém lépett, kezében egy nagy, szépen becsomagolt dobozzal. Ez volt az a pillanat, amire egész este feszült várakozással készültem.
– Mary, boldog évfordulót, drágám! – jelentette be Carl.
Reszkető kézzel vettem át a dobozt, és letéptem a csomagolópapírt. A terem visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy felemelem a fedelét. Aztán… csend.
A dobozban egy FELMOSÓRONGY volt. Vadonatúj, vakítóan fehér műanyag.
Egy pillanatra azt hittem, hogy álmodom. De aztán Anita hiéna-szerű röhögése áttörte a csendet, és a valóság letaglózott.
– Ez… ez mégis micsoda? – dadogtam, Carlra meredve.
Anita nevetése egyre hangosabb lett. – Ó, Carl! Micsoda gyönyörű ajándék a gyönyörű feleségednek!
Görcsösen megszorítottam a felmosó nyelét, az ujjaim elfehéredtek. – Ez valami beteges vicc?
– Természetesen az – nevetett Carl. – Az igazi ajándék később jön.
De a szemében ott volt az igazság. Ez nem vicc volt. Így látott engem… a személyes BEJÁRÓNŐJÉNEK.
– Mondd meg most. Mi az igazi ajándék, Carl?
– Én… nos… meglepetés lesz.
Anita kacarászása tetőfokára hágott. – Ó, ez egyszerűen túl jó! Mary, drágám, ne légy már ilyen morcos! Legalább most már van egy megfelelő eszközöd a munkádhoz!
Valami bennem eltört. Tíz évnyi keserűség, láthatatlanság és alulértékeltség egyetlen pillanat alatt elérte a forráspontját. Szó nélkül sarkon fordultam, és határozott léptekkel elindultam a bejárati ajtó felé.
– Mary? – kiáltott utánam Carl. – Mit csinálsz?
Figyelmen kívül hagytam, és átfurakodtam a döbbent vendégek között, míg ki nem értem a kocsifelhajtóra. Ott állt Carl féltve őrzött sportautója, amelyre több időt fordított, mint rám.
– Mary! – Carl hangja most már pánikszerűen csengett. – Állj meg!
De én már nem álltam meg. Minden erőmmel belevágtam a felmosó nyelét a szélvédőbe. Az üveg egy elégedettséget nyújtó reccsenéssel tört darabokra.
A mögöttem állók összefogott lélegzettel figyelték. Carl arca elsápadt, ahogy a szeretett autója felé rohant.
– Mi a franc?! – ordította.
A felmosót a lába elé dobtam, a hangom nyugodt, mégis éles volt. – Boldog évfordulót neked is, drágám. Remélem, épp annyira élvezed az ajándékodat, mint én az enyémet.
Visszavonultam a házba, átfurakodva a döbbenten bámuló vendégek között. Anita nevetése végre elhalt, helyette botrányos suttogások töltötték be a termet.
– Láttad ezt?
– Megőrült!
– Szegény Carl…
Rácsaptam a hálószoba ajtaját, miközben egész testem remegett. Hogyan jutottunk idáig? Mikor vált a kapcsolatunk… ilyenné? 😔💔
Hirtelen egy hangos durranás hallatszott kívülről, ami megriasztott. Kinéztem az ablakon, és szinte elakadt a lélegzetem. A karma megtette a dolgát.
Az egyik nehéz beton virágtartó titokzatos módon felborult, és pont Carl értékes autójára esett. A motorháztető bepréselődött, és a valaha ragyogó festés teljesen tönkrement, javíthatatlanul.
Egy hisztérikus nevetés bugyogott fel a torkomból. A karma úgy tűnik, titokzatos módon működik. De még nem volt vége.
Lementem a lépcsőn, vonzódtam a felfokozott hangokhoz. Anita a folyosón volt, arca dühből eltorzulva, miközben a telefonjába üvöltött.
– Mit jelent, hogy a számlám le van fagyasztva?! Ennek biztos hiba kell lennie! Azonnal hozzá kell férnem azokhoz az alapokhoz!
Pánikba esve járkált, korábbi gőgje mint reggeli harmat, elpárolgott. – Nem, nem érted! Fizetéseim vannak esedékesen. Fontos emberek várják a pénzüket. Ezt nem teheted velem.
Megakadt a szemem Carl-on a szobában. Kábultnak tűnt, váltogatva a zűrzavaros nővére és én közöttünk. Egy pillanatra szinte meg is sajnáltam. Szinte.
Ekkor egy régi családi barát, Linda, halkan közelített. – Mary – mondta halkan. – Van valami, amit tudnod kell.
A gyomrom összeszorult. – Mi az?
Linda idegesen körülnézett, majd folytatta. – Én… én hallottam, hogy Carl múlt héten beszélt. Találkozott egy válóperes ügyvéddel.
A padló mintha megdőlt volna alattam. – Mi?
Linda komoran bólintott. – Nagyon sajnálom, Mary. Azt gondoltam, megérdemled, hogy tudd. Már papírokat is készíttettek.
A darabkák felrendeződtek, egy elviselhetetlen tisztasággal. A felmosó nem csupán figyelmetlenség volt… ez egy üzenet volt. Meg akart alázni, kicsinyíteni akart, mielőtt rávágja a végső csapást.
– Köszönöm, hogy elmondtad, Linda – mondtam, visszatartva a könnyeimet. – Ha elnézitek, most dolgoznom kell.