Budapest
Related Articles
Hogyan tanítottam tiszteletre és önbecsülésre a menyemet, aki kigúnyolta az alakom fürdőruhában”
Szerző: Andrea10–12 perc olvasási idő
Amikor Andrea, egy 68 éves nagymama, boldogan megosztott egy nyaralás során készült fotót magáról fürdőruhában, nem számított arra, hogy menye, Judit, kegyetlen megjegyzésekkel illeti „ráncos testét.” A fájdalmas komment azonban arra késztette Andreát, hogy megtanítsa menyének, mit jelent a tisztelet és az önelfogadás – egy olyan leckével, amelyről még sokáig beszéltek.
Van-e korhatár a fürdőruha viselésére?
Sokak válasza bizonyára egy határozott „Nem, Andrea!”, és őszintén szólva, ez mindig is így volt nálam is. De képzeljék, a családomban akad valaki, aki máshogy gondolja. És ez a kritikus nem más, mint a menyem, Judit!
Nemrég tértünk haza a férjemmel, Péterrel egy csodálatos nyaralásról Hurghadából, Egyiptomból. Az első igazi kettesben töltött pihenésünk volt hosszú évek óta, amikor unokák nélkül élvezhettük a napsütést és a Vörös-tenger partját. Az egyiptomi napfény nemcsak a bőrünket, de a kapcsolatunkat is új életre keltette!
Minden reggel később keltünk, mint szoktunk, ínycsiklandó helyi ételekkel kényeztettük magunkat, és kéz a kézben sétáltunk a fehér homokos parton. Az egyik nap egy fekete, kétrészes fürdőruhát viseltem, és Péter minden lépésnél bókokkal halmozott el. „Még mindig eláll tőled a lélegzetem, Andi,” mondta, miközben egy gyors csókot lopott.
Egy kislány tűnt fel a közelünkben, és mielőtt felfoghattam volna, mi történik, előkapta a telefonját, és lefotózott minket. „Olyan szép pár vagytok!” – kiáltotta, mielőtt elrohant. A képet nézve meghatódtam: bár az idő már hagyott nyomokat rajtunk, a szeretetünk ugyanolyan tiszta és fiatal volt, mint egykor.
A kép, ami vihart kavart
Amikor hazaértünk, úgy döntöttem, megosztom a fotót Facebookon. A reakciók gyorsan érkeztek: „Csodálatosan néztek ki, Andrea!”, „Ez a szerelem igazi példája!”
Aztán, mintha egy hideg zuhany ért volna, megjelent Judit kommentje:„Hogyan merészelte egy ilyen ráncos testet fürdőruhában mutogatni? És még csókolózik is a férjével ebben a korban? Felháborító! LOL.”
Lefagytam. „Ráncos test? Felháborító?” Minden szó fájdalmasan hatolt a szívembe. Könnyeim most nem az örömtől, hanem a megalázottságtól peregtek.
A megtorlás terve
Tudtam, hogy nem hagyhatom ennyiben. Juditnak tanulnia kellett a tiszteletről és a szeretetről. Másnap, miközben Péter a reggeli kávéját kortyolgatta, előálltam az ötlettel:
– Mit szólnál, ha hétvégén egy nagy családi grillezést rendeznénk? Meghívnánk mindenkit – mondtam mosolyogva.
– Jó ötlet, Andi! – válaszolta Péter vidáman.
Az arcomra játékos mosoly ült ki. Ez nemcsak egy grillparti lesz, hanem egy óra az elfogadásról és önbecsülésről.
A nagy nap
Szombaton gyönyörű napsütés volt, a kert tele volt rokonokkal és barátokkal. A levegőben sült hús és saláták illata terjengett. Judit persze szokás szerint késett. Amikor végre megérkezett, egy harsány mosollyal köszöntött mindenkit, mintha semmi sem történt volna.
Amikor már mindenki evett és beszélgetett, felálltam:– Kedves család és barátok! Van valami, amit szeretnék megosztani veletek.
Mindenki elcsendesedett. Felmutattam a fotót, amelyet Hurghadában készítettek rólunk.
– Ez a kép számomra a szeretetet és az összetartozást jelképezi, ami nem tűnik el az idővel – mondtam mosolyogva.
A teremben mindenki meghatódott. Kivéve Juditot, aki idegesen fészkelődött a székében.
Majd megmutattam egy képernyőmentést Judit megjegyzéséről.– Sajnos, valaki ebben a szobában másképp látja ezt. Úgy érezte, hogy a szeretet és a boldogság nem illik egy „ráncos testhez.”
A csend kézzel tapinthatóvá vált. Judit arca elvörösödött, és próbált valami mentséget találni, de nem volt mit mondania.
– Ez nem csupán nekem szól – folytattam. – Ez mindenkinek üzenet: Az életünk minden szakaszában méltók vagyunk a szeretetre és a tiszteletre.
Judit végül odalépett hozzám a parti végén, szemében könnyekkel:– Andi, sajnálom. Nem kellett volna ilyet mondanom. Tanultam a hibámból.
Egy megbocsátó mosollyal válaszoltam:– Mind tanulunk, Judit. Ez az, ami emberré tesz minket.
Ez a nap nemcsak a megbocsátásról, hanem az elfogadásról és az önbecsülésről is szólt. Mindannyian érdemesek vagyunk a szeretetre – minden ráncunkkal együtt.
