Budapest
Related Articles
A férjem, Tom, a házasságunk óta minden évben elutazik – mindig ugyanoda, állítólag a testvéreivel tölteni az időt. Tizenkét év. Tizenkét hosszú év, és engem egyszer sem hívtak meg.
Egy este, miközben vacsorát készítettem, úgy döntöttem, megkérdezem azt, amit már régóta szerettem volna. „Tom, miért nem viszel magaddal ezekre az utakra?” – kérdeztem, miközben lassan kevergettem a salátát.
Tom felnézett a telefonjából, és arcán egy pillanatnyi idegesség villant át. „Ez csak a testvéreknek szól,” válaszolta. „Te nem igazán illenél bele. Ez nem a te világod.”
„Nem az én világom?” – tettem le a kanalat, és az asztal túloldaláról figyeltem őt. „Biztos vagy benne, hogy ez az egyetlen ok? Vagy van valami más is, amit nem mondasz el?”
Elfordította a tekintetét, és látszólag a telefonjába merült. „Ez csak egy régi szokás. A családi ügyek néha bonyolultabbak, mint amilyennek látszanak.”
Ez a válasz nem hagyott nyugodni. Másnap, mikor Tom dolgozni ment, felhívtam a nővérét. „Csak kíváncsi lennék,” kezdtem óvatosan, „miért nem hívtak meg soha ezekre az utakra?”
Hosszú csend következett, mielőtt zavart nevetést hallottam a vonal túloldaláról. „Tom még nem mondta el neked?” – kérdezte bizonytalanul. „Ez… nos, ez egy régi ügy. Valami, ami még azelőtt történt, hogy te képbe kerültél.”
A szavai belém martak. Nem tudtam kiverni a fejemből, amit mondott. A következő hetekben nyomozni kezdtem, és ahogy az apró darabok lassan összeálltak, feltárult előttem egy családi titok, amit évek óta gondosan elrejtettek. Amit megtudtam, nemcsak a házasságunkat, de az egész családot is alapjaiban rengetheti meg.
