Budapest
Related Articles
Doris Dakkar egyedülálló anyaként nevelte fel egyetlen fiát, miután férje elhagyta őket, amikor Nicholas hét éves volt. Nem volt könnyű, de Doris két állásban dolgozott, és mindent megtett, hogy a fiának semmiben ne legyen hiánya.
Akkoriban még csak harmincéves volt. Sosem gondolta volna, hogy hatvanéves korára ismét egyedülálló szülő lesz – ezúttal az unokájáért. Azt meg pláne nem hitte volna, hogy a fia képes lesz elhagyni a saját gyermekét. Azt hitte, Nicholas nem hasonlít az apjára – de tévedett.
Nicholas egy kedves lánnyal, Sandrával házasodott össze, de sajnos Sandra elhunyt, amikor kislányuk, Paige, kilencéves volt. Doris úgy magyarázta magának, hogy Nicholas magányos volt, ezért kezdett viszonyba Donnával pár héttel Sandra halála után – és fél éven belül feleségül is vette.
Doris aggódott, amikor azt látta, hogy Paige, aki korábban élettel teli, vidám kislány volt, egyre visszahúzódóbbá vált. Úgy gondolta, ez a gyász természetes velejárója. Még mindig hitte, hogy a fia jó ember – de ez nem tartott sokáig.
Az önző embereket nem érdekli mások boldogsága.
Amikor Paige betöltötte a tízet, Nicholas megjelent Dorisnál, és megkérte, vigyázzon a lányára három hétig, amíg ő és Donna Alaszkába utaznak nyaralni.
– Minden párnak kell egy kis kettesben töltött idő, anya – mondta Nicholas. – Paige mostanában nehéz természetű lett… neheztel Donnára.
Doris meglepődött, de beleegyezett. – Rendben, Nicky – mondta. – Talán mindhármótoknak jót fog tenni egy kis szünet. De ha megengeded… szerintem Donna pontosan tudta, mibe vág bele. Tudta, hogy van egy lányod. Egy felnőtt nőnek képesnek kell lennie megérteni, hogy egy tízéves gyerek még mindig a gyász időszakában van, próbálja feldolgozni az édesanyja halálát és az apja gyors újraházasodását.
Nicholas arca elvörösödött, és dacosan elhúzta a száját – Doris ezt a mozdulatát jól ismerte.
– Tudhattam volna, hogy Paige pártját fogod! – kiáltotta. – Donna szeret engem, boldoggá tesz, és nekem ez számít!
– Én meg azt hittem, VALAKINEK a lányod pártját is kellene fognia – vágott vissza Doris. – És ha a lányod boldog lenne, az téged is boldoggá kéne, hogy tegyen!
Nicholas sértődötten távozott, de egy héttel később visszatért Paige-dzsel és a bőröndjével, mosolygott, mintha mi sem történt volna. Szeretettel megölelte a lányát, majd Doris nyakába is ugrott egy búcsúölelésre.
– Augusztus 27-én jövök vissza, anya – mondta, majd vidáman integetve elhajtott.
Doris és Paige azonban nem látták őt újra több mint egy évtizeden át. Augusztus 27. eljött – Nicholas nem. Doris próbálta hívni a fiát, de megdöbbenve tapasztalta, hogy a száma már nem él.
Nicholas soha nem hívta fel a lányát, de eleinte még néhány üzenetre válaszolt. Aztán ezek is abbamaradtak. Doris megtudta, hogy azt a házat, amit Nicholas még Sandrával vásárolt, eladták. A fia eltűnt.
Nicholas hátrahagyta a saját lányát, egy idősödő nagymamára bízva – szó nélkül, bármiféle aggodalom vagy felelősségérzet nélkül.
Doris leült Paige-dzsel, és így szólt hozzá:
– Figyelj, mi ketten ezt is megoldjuk. Nem akarom, hogy aggódj. Vigyázni fogok rád. Szeretlek, Paige, és biztos vagyok benne, hogy apád egyszer még megbánja, amit tett.
Doris nem is sejthette, mennyire igaza lesz.
Tíz évvel később Nicholas visszatért az anyja házához. A ház ugyan ott állt, de elhagyatottnak és lepusztultnak tűnt. A kertet benőtte a gaz, az ablakok le voltak zárva, a redőnyök lehúzva.