Budapest
Related Articles
Büszkeséggel és nosztalgiával gondosan festette ajkára kedvenc vörös árnyalatát. Sok fontos alkalommal viselte ezt a színű rúzst, például romantikus randevúkon néhai házastársával és állásinterjúkon. Ez a lány rendíthetetlen lelkületének ábrázolása volt, és nem csak a sminkje.
Steph, a fia korán megérkezett, és tetten érte Editet. – Anya, úgy nézel ki, mint egy kétségbeesett bohóc, aki megpróbálja megtartani a fiatalságát – mondta gúnyos mosollyal. Kínos volt.
A szavak ütésként értek. Keze remegett a rúzstól, miközben habozott. Mielőtt válaszolhatott volna, Steph felesége önelégült vigyorral mondta: – Ó, egyetértek Steph-vel. Az idősebbek ne viseljenek vörös rúzst. Inkább másokon kell tájékozódnia.”
Edith érezte, hogy hevesen dobog a szíve. Egy pillanatra megdöbbentette rokonai őszinte szavai. Ám ekkor az ellenállás hulláma kerítette hatalmába őket. – Drágám, kérlek, törődj a saját dolgoddal – mondta nyugodt hangon.
Steph felesége meglepettnek tűnt, önbizalma egy pillanatra megrendült. Egyértelműen megdöbbent Edith visszahatásán, és így szólt: „Sajnálom Edith, csak nem akartunk bohócnak látszani.”
Steph elvigyorodott, és azt mondta: „Rendben, anya, érezd jól magad a cirkuszban”, megpróbálta visszaszerezni a helyzetet. Felesége ismét felnevetett, mielőtt elhagyta Edith-et, az érzelmi zűrzavartól.
Edit egy darabig állt a tükör előtt, melynek tükörképe fájdalmasan emlékeztette a bántó megjegyzésekre. Mély szomorúság töltötte el, ami abból fakadt, hogy azok az emberek, akiket a legjobban elárultak, elárulta. De ahogy a sarokban ült, melankóliája dühbe kezdett átalakulni.
Hogy lehettek ilyen kegyetlenek vele? Hogyan próbálhatták meg elvenni az egyediségét és méltóságát? A saját családja megpróbálta aláásni, miután egész életében az önbizalma építésével és a társadalmi normákkal dacolva töltötte.
Edith rájött, hogy tennie kell valamit. A tiszteletről és az önérvényesítésről szólt, nem csak a vörös rúzsról. Úgy döntött, hogy értékes leckét tanít nekik.
Edith a következő hetet gondosan megtervezte a bosszújával. Több megbízható ismerőssel is felvette a kapcsolatot, sőt Mrs. Jenkins, szomszédja, aki egykorú és nő volt, segítségét kérte. Együtt kidolgoztak egy hatékony és finom tervet.
Edith először is úgy döntött, hogy otthonában rendez egy pazar vacsorát, és nemcsak fiát és feleségét, hanem rokonait és barátait is meghívja. A vendégeket gondosan választották ki, hogy legyenek köztük olyanok is, akik befolyásolni tudták Steph-et és feleségét, valamint azokat, akik tisztelték őket.
Napokig a készülődéssel gondoskodott arról, hogy minden tökéletes legyen. Kirakta legszebb ételeit, megfőzte fia kedvenc ételeit, és gyönyörű virágokkal díszítette fel a házat. De tervének fő jellemzője a szépsége volt. Edith lenyűgözően nézett ki egy piros ruhában, és természetesen a védjegyeként ismert rúzst viselte a vacsora estéjén.
Edit melegséggel és kecsesen üdvözölte a vendégeket, skarlátvörös ajka feltűnő dacos nyilatkozata volt. Az utolsó vendégek között volt Steph és felesége is, akikről az első benyomások gyorsan elhomályosultak.
Az este kezdetben jól telt, sok nevetéssel és élénk vitákkal. De Editet még tartogatott meglepetés. Amikor felszolgálták a desszertet, felállt, hogy pirítóst főzzön.
Tiszta és határozott hangon azt mondta: „Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Mindig is azt hittem, hogy el kell fogadnod önmagad, és a legteljesebb életet kell élned, nem számít, mit gondolnak mások.”
Stephre és feleségére nézett, akik nyugtalanul igazgatták a széküket. „Múlt héten azt mondták nekem, hogy nem helyénvaló viselni a kedvenc vörös rúzsomat, ahogy öregszem. De úgy gondolom, hogy a stílus és a magabiztosság időtlen.”
Amikor minden tekintet Editre szegeződött, a szoba elcsendesedett. „Szóval szeretnék tapsolni mindenkinek, aki megszegi a megjelenéssel és viselkedéssel kapcsolatos társadalmi normákat. Azoknak, akik bátran és kecsesen élnek, és elfogadják önmagukat.”
Sok barátja és rokona egyetértően emelte fel a poharát, miközben tapsban törtek ki. Steph és felesége zavarba jött, miután korábbi arroganciájuk próbára tette őket.
Edith elmosolyodott, rubinszínű rúzsa visszaverte a csillár fényét. Világossá tette az üzenetét. Felnőtt volt; senki sem mondhatta meg neki, hogyan töltse az életét; A kor csak egy szám volt.
A vacsorát követő hetekben megváltozott a kapcsolat Edith, fia és felesége között. Nincs több gúnyos vagy durva megjegyzés. Steph még azt is elismerte, hogy nem volt helyénvaló, és bocsánatot kért. Úgy tűnt, a felesége is levonta a leckét Edittől, hiszen most tisztelettel bánt vele.
Edith tudta, hogy megállta a helyét, és jó példát mutatott másoknak, boldogan viselte piros rúzsát a nap hátralévő részében. Visszaállította méltóságát és tiszteletét azáltal, hogy megmutatta, hogy az életkor nem akadályozza az önbizalmat és az önkifejezést.
Bátor kiállása nemcsak a kritikusait hallgattatta el, hanem önmaguk elfogadására is ösztönzött másokat, és megmutatta, hogy a legfontosabb tanulságok néha a legváratlanabb forrásokból is származhatnak.
