Budapest
Related Articles
A főbérlőm kitett minket a házból egy hétre, hogy a testvére ott lakhasson – Az igazság sokkoló fordulatot hozott
Amikor Nóra főbérlője közölte vele, hogy neki és három kislányának ki kell költözniük egy hétre az albérletükből, úgy érezte, az élete még kilátástalanabbá vált. De amikor találkozott a főbérlő testvérével, egy váratlan fordulat leplezte le a főbérlő valódi szándékait.
A házunk nem volt különleges, de az otthonunk volt. A padló minden lépésnél nyikorgott, és a konyhában a festék olyan rossz állapotban volt, hogy viccből „absztrakt művészetnek” neveztem. Mégis, a lányaim, Lili, Emma és Sári nevetése élettel töltötte meg.
Mindig a pénz körül forogtak a gondolataim. Felszolgálóként dolgoztam, és épphogy ki tudtam fizetni a számlákat és a lakbért. Nem volt tartalékom, sem „B tervem.” Tudtam, ha valami váratlan történik, nem lesz hová fordulnunk.
Másnap délután, amikor éppen teregettem, megszólalt a telefonom.
– Tessék? – kérdeztem, a vállam és a fülem közé szorítva a készüléket.
– Nóra, itt Pál, a főbérlőd – jött a válasz, amitől azonnal összeszorult a gyomrom.
– Szia, Pál – mondtam idegesen. – Történt valami?
– Egy hét múlva el kell hagynod a házat – közölte olyan hétköznapi hangon, mintha csak azt kérte volna, hogy öntözzem meg a növényeit.
– Tessék? – megdermedtem, kezemben egy pár apró zoknival.
– A testvérem a városba jön, és nála lesz szüksége helyre. Megígértem neki, hogy használhatja a házat.
Először azt hittem, félrehallottam.
– De ez az otthonunk! Aláírt bérleti szerződésünk van! – tiltakoztam.
– Ne kezdj ezzel a „szerződéses maszlaggal” – szakított félbe. – Emlékszel, hogy múlt hónapban késtél a lakbérrel? Akkor is kirakhattalak volna, de nem tettem. Most viszont tartozol nekem ezzel.
A hangom remegni kezdett.
– Egy napot késtem – próbáltam magyarázni. – A lányom beteg volt, és ezt el is mondtam neked.
– Nem érdekel – vágott közbe hidegen. – Péntekig eltűnsz, vagy örökre kiteszlek.