Budapest
Related Articles
Egyszerűen csak véleményekre lennék kíváncsi, tényleg ekkora bűn-e az, hogy ha tehetem nem vásárolok a boltban? Értem én, hogy nem én vagyok a kisunokám édesanyja, de ez tényleg lehet indok arra, hogy nem bízza rám az unokámat és minden hétvégén alig két órára láthatom, mert menniük kell haza enni?
Öregek vagyunk már. 71 évesen hozzászoktam ahhoz, amiben felnőttem. Még mindig vannak csirkéink, nevelünk vágásra disznót és igaz már nem termelünk eladásra, de a kertünkben a gyümölcsfákon kívül minden zöldség megtalálható. Paradicsom, paprika, krumpli, hagyma, bab, borsó. Tényleg, amit csak tehetünk, magunknak termeljük, mert nekem az édesanyám és az édesapám még így tanította. Ráadásul ez itt falun nem is megy ritkaság számba. Igaz, nem mindenki csinál magának tejszínt a tehéntejből meg sajtot, túrót, vajat, de a szomszédunkban három tehén is van, én pedig szeretem azokat az igazi ízeket, amik számomra a gyerekkort idézik, szóval elkészítem jómagam.
A kismenyem szerint itt minden zsíros, erős és vegyszerrel nem nagyon érintkezik, ezért már az első pillanattól kezdve nem szívesen eszik nálunk. De amióta az unokám megszületett, csak köti az ebet a karóhoz. Nem töltenek nálunk két-három óránál többet, mert a kicsi éhes lesz és menniük kell haza ebédelni, vagy épp rendelni valamit. Szerinte a házi tej zsíros, a tejtermékeim súlyosak és megülik a gyomrukat. A házi zöldségek meg gyümölcsök pedig nem edzik az unokám gyomrát. Legutóbb órákig beszélt arról, mennyi dologgal kell találkoznia a kicsi szervezetének, hogy a mai világban edzett legyen és később ne legyen rosszul egy menza kajától, vagy ne legyen beteg, mert nem érintkezett a kupakos margarin műanyagjával. Szerinte ő ezzel felkészíti az életre az ellenállóképességét és alkalmazkodni fog a modern világhoz, hiszen pár év múlva már semmi igazit nem fognak enni.