Budapest
Related Articles
Leültem arra a kopott kanapéra, amit a nagyi hagyott rám. A költöztetők épp az imént tették le, tompa puffanással érkezett meg a nappali közepére.
Por szállt fel, miközben végighúztam az ujjam egy sötét folton, amit még évekkel ezelőtt én okoztam, amikor kiöntöttem a gyümölcslevemet. A nagyi sosem törődött a folttal. Őt csak az érdekelte, hogy újratöltse a poharam.
– Hiányozni fogsz, Nagyi – suttogtam.
Apám, Ronny, a sarokban állt, keresztbe font karral.
– Minek siratod azt, aki semmit nem hagyott rád, csak ezt a vacakot? – gúnyolódott.
– Ez nem vacak. Ez egy emlék róla – mondtam határozottan. – Egyszer majd pénzt is tudok keresni, de új emlékeket a naggyal már sosem.
– Arról a nagymamáról beszélsz, aki anyád halála után lepasszolt téged másokhoz? Mindig is el akart téged venni tőlem.
Igaza volt. A nagyi valóban azt akarta, hogy más családhoz kerüljek – de csak azért, mert aggódott értem.
– De azok az emberek nem rosszak – feleltem. – Engedték, hogy pár napig itt legyek veled, a temetés miatt.
Apám csak legyintett, és belesüppedt a karosszékébe. Ahogy mindig, most sem érdekelte, ha a nagyit védtem.
Felsóhajtottam, és leültem a kanapéra – de valami kemény dolog szúrt meg hátulról.
– Van benne valami! – kiáltottam.
De apám rám sem nézett.
Kíváncsian félrehúztam az ülőpárnát, és egy meglazult szövetrészt találtam alatta. Mögötte egy apró, leragasztott doboz rejtőzött, rajta két kézzel írt szó:
Kevinnek.
Azonnal felismertem a nagyi kézírását. Remegő kézzel bontottam fel a dobozt. Egy lezárt boríték és egy köteg papír volt benne. Kinyitottam a borítékot, és kihajtottam a levelet.
Kedves Kevin,
Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ilyen döntést kell hoznod, de a jövőd attól függ, hogy most bölcsen választasz-e. Tudnod kell, hogy az apád szemet vetett az örökségre. Elmagyarázok mindent, és neked kell eldöntened, megérdemli-e a szereteted.
Ekkor az apámra néztem, miközben a nagyi szavai újra eszembe juttatták, mi történt néhány hónappal ezelőtt.
Néhány hónappal ezelőtt…