Budapest
Related Articles
Amikor a titkok napvilágra kerülnek – Egy esküvő előtti rémálom
Egy héttel az esküvőm előtt azt hittem, hogy az életem tökéletes. Minden a helyére került, az esküvői ruha már a szekrényben lógott, a virágokat végre kiválasztottam, és a torta kérdését is lezártuk – legalábbis azt hittem.
Még aznap reggel is boldogan ébredtem fel Balázs mellett, és egy gyors csókkal az arcán búcsúztam el tőle, mielőtt munkába indultam.
– Ugye lesz földimogyorókrémes réteg is a tortán? – nyafogta, amikor elindultam. – Nem bírom ki anélkül!
– Balázs, nekem a csokoládétorta a kedvencem… – próbáltam érvelni, de már tudtam, hogy végül úgyis engedni fogok neki.
Balázs mindig elbűvölő volt, az a fajta férfi, aki mellett biztonságban érezhettem magam. Ő volt az, aki a legnehezebb időkben is mellettem állt – amikor elvesztettem apámat, ő fogta a kezem, és ő készített nekem meleg szendvicset hajnali kettőkor, amikor a munkában teljesen kimerültem.
Azt hittem, hogy ő az a férfi, akivel az életemet akarom leélni.
Aztán azon a délutánon minden megváltozott.
A titkos találkozás
Valami furcsa érzés motoszkált bennem egész nap. A munkában szédültem, a gyomrom kavargott – talán az esküvői izgalom miatt. Így hát úgy döntöttem, hogy hamarabb hazamegyek.
Csend volt, amikor beléptem a házba. Balázs általában otthon dolgozott, a dolgozószobában ült a fejhallgatójával, elmerülve a munkában.
De ekkor hallottam meg.
Megálltam. A szívem hevesen vert.
Aztán meghallottam anyám hangját.
– Jól van, nem mondom el neki… – mondta halkan, de a hangja határozott volt. – De csak egy feltétellel.
Ekkor egy elcsukló, sírástól elfojtott hang szólt közbe.
Balázs hangja volt.
– Kérem, Klára… Ne tegye ezt velem… Könyörgöm…
Mi a fene?
A gyomrom görcsbe rándult. Halkan lépkedtem előre, a folyosón végighaladva, hogy belássak a nappaliba. Nem akartam egyből közbeavatkozni. Látni akartam, mi történik.
És akkor megpillantottam őket.
Balázs térden állt.
Könyörgött.
Ténylegesen könyörgött!
A könnyei patakokban folytak, a kezeit összekulcsolva, mintha imádkozna.
És ott állt anyám, keresztbe tett karokkal, arca rideg és érzelemmentes.
Ettől az egész jelenettől felfordult a gyomrom. Mi folyik itt?
Kiléptem a sarkon.
– Mégis mi a fenét műveltek itt?
Mindketten azonnal rám kapták a tekintetüket. Balázs arca elsápadt, anyám arca viszont semmit sem változott.
– Ő azért könyörög, mert azt mondtam neki, hogy mindent elmondok neked. Azt hiszi, hogy ha elég sokáig esedezik, akkor meggondolom magam.
– Mindent? Miről beszélsz? – kérdeztem, és éreztem, hogy a lábaim remegnek.
Balázs felpattant, megragadta a kezem.
– Adél, kérlek, hagyd, hogy elmagyarázzam!
Megráztam a fejem, és kirántottam a kezem az övéből.
– Hazudtál nekem?
Anyám közbevágott, még mielőtt Balázs válaszolhatott volna.
– A vőlegényed már volt jegyben korábban. És amit az előző menyasszonyával tett… azt tervezte veled is.
Egy pillanatig nem kaptam levegőt.
– Miről beszélsz?
Balázs ráztatta a fejét, kétségbeesetten próbált megszólalni.
– Nem! Ez nem igaz! Csak… Kérlek, Adél, ne hallgass rá! Anyád sosem kedvelt engem!
Anyám átható pillantást vetett rá, majd visszanézett rám.
– Elhagyta az előző menyasszonyát az oltárnál. De nem csak elhagyta… az összes megtakarított pénzüket elvitte. A házra félretett előleget is. Mindent. És most ugyanezt tervezte veled.
A világ megszűnt körülöttem.
– Igaz ez? – kérdeztem suttogva.
Balázs ajkai elnyíltak, de egy hang sem jött ki a torkán. Aztán lehajtotta a fejét.
A csend volt a válasza.
Hirtelen minden világossá vált. Az apró, jelentéktelennek tűnő dolgok, amiket az elmúlt három évben figyelmen kívül hagytam.
Például amikor mindig kitért a pénzügyi kérdések elől.
– A pénzügyek stresszelnek, szerelmem. Miért nem koncentrálunk inkább az esküvőre?
Vagy amikor meggyőzött, hogy az esküvői előlegeket az én kártyámmal fizessem.
– Visszafizetem, ígérem! Neked jobb a hitelképességed, és…
Vagy amikor elhárította az ötletet, hogy közös bankszámlát nyissunk a házasság után.
– Majd ráérünk később is. Előbb legyen meg a nászút.