Budapest
Related Articles
3 Hihetetlen Történet, Amikor a Pénz Szétrombolta a Családot Junie Sihlangu 17–21 perc
A pénzt gyakran nevezik minden rossz gyökerének, de ezek az élettelen papírdarabok nem változtatnak meg senkit; önmaga által változik meg mindenki. Az alábbi történetekben az emberek igaz valójukkal találkoztak, amikor szembesültek nagy összegekkel.
Az alábbi történetek közül az egyikben egy nő megpróbálta kisajátítani férje életét és vagyonát úgy, hogy kitette a férfi fiát a házból. Egy másik történetben valaki próbálta összebékíteni a viszályos családot a pénz segítségével. A harmadik történetben egy ember biztosítást kötött magára, majd halottnak tettette magát. Olvass tovább…
- Mostohaanyám Megpróbált Kidobni, Csakhogy Megtudott Valami Sokkólót a Házunkról, Ami Minden Körülményt Megváltoztatott
Amikor hazatértem a munkából, kimerült voltam. Nappal főiskolai óiskolai \xf3rák, éjjel munkák a játékboltban… véget nem érő kör. Sosem akartam ezt a részmunkaidős állást, hiszen apa fizetése fedezni tudta volna a kiadásaimat.
De a mostohaanyám, Katalin, ragaszkodott hozzá, állítva, hogy ez “felelősségre tanítja majd.” Amikor beléptem a házba, apa és Katalin azonnal nekem estek. Katalin azonnal nekem esett: “Miért késett? Ma magának kellett volna takarítania!”
Megpróbáltam nyugodt maradni.
“Hosszú napom volt. Holnap kitakarítok.”
Mostohaanyám keresztbe fonta karjait, élesen megkérdezte: “Holnap? Ez nem így működik, Márk.”
Nem bírtam tovább. “Egész nap otthon van. Takarítani tényleg ilyen nehéz?”
Az arca elvörösödött. “Hogy mer ÍGY beszélni VELEM?!”
Ekkor apa is belépett a szobába, közénk nézve. “Mi folyik itt?”
“Márk megtagadja a takarítást,” jelentette ki Katalin, keresztbe tett karokkal.
“Nem tagadtam meg. Azt mondtam, holnap megcsinálom. Fáradt vagyok,” magyaráztam, elfojtva a dühömet.
Apa felsóhajtott, Katalinra pillantva. “Megcsinálja holnap. Hagyjuk ennyiben.”
Megkönnyebbülten indultam a szobám felé, de apa megállított. “Ne menj el ma este, fiam. Van némi hírünk.”
Bólintottam, majd felmentem.
Később, amikor apa hívott, letámolyogtam az asztalhoz, ahol egy hideg maradék vacsora várt. Ahogy a tányéromra néztem, éreztem Katalin és apa tekintetét magamon.
“Mi ez a nagy hír?” kérdeztem, fölnézve.
Apa gyors pillantást vetett Katalinra. “Gyermeket várunk!” jelentették ki együtt.
Megdermedtem, majdnem megfulladtam. “Ö… gratulálok,” nyögtem ki, erőltetve egy mosolyt.
Apa izgatottnak tűnt, de Katalin arca hűvös maradt.
Apa komolyabbra fordította a hangot: “Fiam, nem is tudom, hogyan mondjam el… de…”
“Valójában, Márk,” kezdte Katalin, félbeszakítva apát, “KI kell költöznöd.”
“Mi?! Apa, miről beszél?!” hebegtem, apára nézve, sokkoltan.
Katalin arca nem ingott meg. “Gyermekem van úton, és fel kell készülnünk a házzal a fogadására, esetleg felújításokat végezünk. Te csak terhet jelentesz és akadály leszel. Sükségünk van a térre.”