Budapest
Related Articles
Negyvenhét éves vagyok, huszonnégy éve férjezett. Kezdetben szerelem volt köztünk, ez nem kérdés, de az évek és a körülmények teljes érdektelenségbe sodortak minket egymás iránt.
Az egyetlen, ami még összetartja a házasságunkat, a négy gyerekünk. A legidősebb húszéves, a legkisebb nyolc. Megfogadtuk, hogy a gyerekekért mindent meg fogunk tenni, és együtt maradunk, bármi történjék is, amíg nekik szükségük van ránk. A kapcsolatunk körülbelül tizenöt évig működött úgy, mint egy házasság, azóta egyre romlik. Ma már csak úgy élünk egymás mellett, mint két lakótárs.
Sajnos van egy harmadik lakótársunk is, az anyósom. Az anyósomnak köszönhetjük, hogy egyáltalán van fedél a fejünk fölött, és hogy aránylag rendezetten tudjuk járatni a gyerekeinket. A legnagyobb főiskolára jár, a tandíjat is a mama fizeti. Úgy alakult, hogy amikor már épp rendezett életet élhettünk volna, volt pénzünk, szép kis házunk, autónk, és még csak három gyerekünk, a férjem hozott egy rossz döntést. Kezeskedett egy hitelszerződésnél, de nagyon átverték.