Az anyósunk ajándéka: Ház az esküvőnkre – Egy hét múlva követeltem, hogy adjuk vissza, vagy véget vetünk a házasságunknak
Amikor az anyósom az esküvőnkön átadta nekünk egy álomház tulajdoni lapját, azt hittem, megütöttük a főnyereményt. De egy héttel a beköltözés után rájöttem, hogy a nagylelkűsége csapda volt. Szembesítettem a feleségemet, és követeltem, hogy adjuk vissza a házat. A válasza azonban megdöbbentett.
Eszter és én hat éve éltünk egy stabil, megingathatatlan szerelemben. Az esküvőnk volt ennek a csúcspontja, egy ünnep, amely mindazt megkoronázta, amit együtt építettünk fel.
Már azt hittem, ennél tökéletesebb nem lehet a nap, amikor Eszter édesanyja felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon.
„Drága lányomnak és az új férjének” – kezdte Márta, miközben felemelte a poharát. A terem elcsendesedett, minden szem ránk szegeződött, ahogy mosolyogva nézett minket. „Legyen az életetek együtt olyan erős és biztos alapokon nyugvó, mint ez, amire most építkezni fogtok.”
Egy pincér gurított oda egy ezüsttálcát, rajta egy elegáns mappával. Márta ünnepélyesen kinyitotta, felfedve a ház tulajdoni lapját.