Budapest
Related Articles
Az após arra kényszerítette a terhes menyét, hogy kitakarítsa a disznóólat. Egy nap titokban követte, majd bezárta mögötte az ajtót…
Erika egy határozott mozdulattal a vizes rongyot a vödörbe dobta, majd fáradtan az ablakpárkányra támaszkodott. Egy pillanatra megszédült, és a gyomra is felfordult.
“Miért is egyeztem bele ebbe az egészbe?” – kérdezte magától, miközben mély lélegzetet vett. Az utóbbi hetekben az állandó házimunka és a terhessége teljesen kimerítette. Leült egy székre, és hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak.
Talán jobb lett volna, ha a férjével, Tamással inkább egy saját lakásban élnek, távol ettől a háztól? De amikor kinézett az ablakon, és meglátta a frissen mosott, napfényben ragyogó függönyöket, egy apró mosoly jelent meg az arcán. Tamás biztosan segít majd felakasztani őket este. A ház lassan otthonosabbá válik.
“Még csak négy hónapja vagyunk házasok” – gondolta magában. “Még minden új, de izgalmas is.”
De az első nap után, amikor a férje elment dolgozni, az anyósa, Ilona, azonnal munkára fogta:
– Kelj fel! Meg kell locsolnod a kertet, különben minden elszárad!
Erika, aki sajnálta az idős apósát, gondolkodás nélkül felkapta a locsolókannát, és nekilátott. De amikor visszatért a házba, egy újabb halom munka várt rá: az összes edényt és serpenyőt el kellett mosogatnia, míg a férfiak az ágyban pihentek.
Akkor kezdte sejteni, hogy az élete nem lesz olyan egyszerű, mint képzelte.
Aznap este, amikor mindenki összegyűlt az asztalnál, Erika elhatározta, hogy bebizonyítja: jó feleség és háziasszony lesz. A legjobb tudása szerint készített ebédet – egy kiadós pörköltet és frissen sült kenyeret. Az étel illata betöltötte a házat, és a férfiak éhes farkasokként vetették rá magukat.
De amikor Ilona belépett, megérezte a főzés illatát, és az arca eltorzult.
– Mi ez a szörnyű szag? – kérdezte undorral.
Erika először azt hitte, csak viccel, de amikor anyósa a lábas fölé hajolt, és fintorgott, rájött, hogy komolyan gondolja.
– Te elpazaroltad az összes jó húst?! Hogy mersz így bánni az étellel? – förmedt rá Ilona.
A fiatal nő dermedten állt, várva, hogy Tamás vagy az apósa közbeszóljon. De ők csak ültek, és lesütötték a szemüket.
“Hát senki nem áll ki mellettem?” – futott át Erika fején.
Aznap este Tamás halkan magyarázta meg:
– Anyám mindig így csinálja… Náluk az ételt inkább eladják, semmint megegyék.
Erika nem értette. Ő nem volt gazdag, de az édesanyja mindig gondoskodott arról, hogy legyen mit enniük. Az új családja szokásai azonban idegenek voltak számára.
És ami a legrosszabb volt: minden éjjel zokogott a párnájába.
A napok egyhangúan teltek. Minden reggel Ilona korán kelt, és kiosztotta a házimunkát. Míg a férfiak aludtak vagy pihentek, Erika a kertben dolgozott, mosott és főzött.
Egyik este Tamás megrótta:
– Nagyon lefogytál. Miért nem figyelsz jobban magadra?
– Mert egész nap robotolok! – fakadt ki Erika. – Te pedig észre sem veszed!